Beiratkozási időszak van, olyan ez, mint a vadászidény, az iskolák minden hatévesre „lőnek“.
Az egyik fővárosi tanintézmény például jégkorong tagozatos osztállyal tenné attraktívabbá a kínálatát. Nagyon helyes, ha az iskolák a minőségben próbálnak vetélkedni, abból biztosan a gyerek kerül ki győztesen. Ám az, hogy a sportot vagy a nyelvoktatást preferáló alapiskolába írassuk-e gyermekünket, csak a nagyobb városokban élők dilemmája, a kisebb településeken, ahol jellemzően két iskola van, mindez csupán arra korlátozódik: magyarba vagy szlovákba?
A sajtóban és a közösségi médiában ilyenkor egyre-másra jelennek meg a magyar iskola mellett hitet tevő publicisztikák, reklámok, mémek, kisvideók. Amikor ilyeneket látok, gyakran jut eszembe a szülőfalumban (ugyanaz a település, ahol a fenti plakát is készült) több évtizeden át szolgáló plébános, aki savonarolai hévvel ostorozta a szószékről a templomba nem járókat.
A templomba járóknak. Ezek az üzenetek is általában azokat érik el, akik magyar iskolába szánják csemetéjüket. Akik szlovákba, azok valószínűleg könnyen átlapozzák ezeket a tartalmakat. A magyar gyerek szlovák iskolába küldése ugyanis általában érzelmi, és/vagy/tehát irracionális alapon történik, amely ellen egy profi reklámkampány sem képes hatékonyan fellépni, nem még amatőr próbálkozások tömkelege. Irracionális, írtuk fentebb, és tegyük hozzá: szükségképpen az. Racionális ugyanis nem lehet. A gyereküket szlovák iskolába íratók egyik legnagyobb önámító tévedése, önbecsapása, hogy a gyerek így majd jobban fog érvényesülni. Azonban azt nem tudni, ezt mire alapozzák. A környezetükből vett számtalan pozitív példára? Mert azon magyar gyermekek sorából, akik szlovák iskolába jártak, a rendszerváltás óta valahogy kevés miniszter került ki. Egyáltalán: konkrétan mire gondolnak akkor, amikor azt mondják: jobban fog érvényesülni?
A rendszerváltás óta nem készült olyan felmérés - és vajon ki fizetné meg?-, amely azt tette volna vizsgálat tárgyává, hogy adott generáción belül a magyar vagy a szlovák oktatási intézményeket abszolváló tanulók tudtak volna „jobban érvényesülni“. Ha lenne ilyen - természetesen ez azt is feltételezi, hogy tudjuk a választ arra: mit jelent jobban érvényesülni -, és egy magyar szülő erre hivatkozva, „mindent meggondolva, mindent megfontolva“ adná szlovák oktatási intézménybe a gyerekét, az ha nem is bizonyosan lenne támogatható, de legalább érthető. Azonban városi legendák, szóbeszédek, rögeszmék miatt félnyelvűségbe és identitásválságba taszítani gyermekünket legalábbis felelőtlen döntés. Az anyanyelven megszerzett tudás ugyanis semmivel sem pótolható.
