Egy ismerősöm nemrégiben a komáromi táskás fantom áldozatává vált. Az anyagi kára mellett most már az utcára se mer kimenni sötétedés után, és összerezzen, ha lépéseket hall maga mögött. És ez még jó ideig így lesz.

A környezetünkben történő (erőszakos) bűncselekmények óhatatlanul befolyásolják biztonságérzetünket, akkor is, ha nem mi vagyunk az áldozatok. Gyakrabban kinézünk az ablakon, ha a szomszéd kocsiját felnyomják, gyakrabban nézegetjük a Waldek honlapját, ha az utcánkban történik egy-két betörés, és elkerüljük azokat a helyeket, ahol lövöldöznek. Szlovákiában viszonylag ritkán lövöldöznek, az országban elkövetett emberölések és gyilkosságok nagy részét sem lőfegyverrel, hanem általában az elkövető keze ügyébe kerülő eszközzel követik el. Viszonylag régóta, 2004-től elég szisztematikusan követem a rendőrségi híreket, de most, anélkül, hogy az archívumomba belenéznék, nem tudnék olyan ismert esetet említeni, amikor egy Széplak (Obchodná) – ez Pozsony Váci utcája – utcán halálos kimenetelű rablótámadás lett volna, kora este, amikor munka után a Slovak Pubba hömpölyögnek az emberek. Ma ez megtörtént, ráadásul géppisztollyal – igaz, csak 61-essel, bár ezt a rendőrség még nem erősítette meg, szal óvatosan kezeljük – lövöldöztek egy ékszerboltban.

Te szoktál arra járni? Én igen. Ugye, milyen szar érzés.