Akik valós időben, december 31-én olvasták el az IVO társadalomkutató intézet évzáró felmérését, könnyen szükségesnek érezhették, hogy még jóval éjfél előtt valami alkoholt vegyenek magukhoz. A felmérés szerint ugyanis a lakosság túlnyomó többsége Robert Fico második országlása óta úgy érzi, saját és az ország helyzete nem javult, hanem romlott, a legjobb esetben is stagnál. A felmérésben olyan lényeges területekre kérdeztek rá, mint a demokrácia helyzete, az életszínvonal, az Alkotmány és az egyéb törvények érvényesülése, a korrupció, a munkanélküliség, vagy éppen az egészségügy. Még a Smer szavazói is elismerték, hogy romlott a helyzet a munkanélküliség, a vállalkozások és kisebb cégek helyzete, és az egészségügy terén. A magunk mögött hagyott esztendőt tehát jobb lesz elfelejteni, hisz az úgy egészében sem az országnak, sem a felvidéki magyarságnak nem hozott sok jót, így pozitívumokat jobbára csak a magánszférában kereshetünk.
E sorok írója sokáig azt gondolta, jósolni ciki, de amióta tudja, hogy kártyavetőből akár még smeres parlamenti képviselő is lehet az ember, azóta csak azt gondolja, kockázatos, ugyanis azok az olvasók, akik a 67. évfolyam 2. számára nem pucoltak időközben burgonyát a vasárnapi ebédhez, év végén könnyen az ember fejére olvashatják hagymázas vízióit. Annyit azonban különösebb felelősség nélkül is kijelenthetünk, hogy az IVO által vizsgált 11 kulcsterületen nem várható számottevő pozitív elmozdulás.
A Smer a szuperválasztási évre szuper választási költségvetést készített, melyről csak az ilyen jellegű marketingérték szempontjából nyilatkozhatunk pozitívan. A kormány intézkedései tovább nehezítették a vállalkozók és a cégek helyzetét, márpedig ha a munkahelyteremtést nem ösztönzik, botorság lenne a munkanélküliségi mutatók javulására várni. Mindezek a Smernek a szakszervezetekkel és az oligarchákkal egyszerre bratyizó gazdasági elgondolásaival együttállva nem fognak pozitív elmozduláshoz vezetni a közkiadások és az államadósság alakulása terén sem.
Az egészségügyi miniszter legfőbb feladata a pénzügyi csoportok kiszolgálása, így itt javulást várni felesleges lenne, főként, ha az egészet még az egybiztosítós rendszerre való felfutással is megfejelik.
Sokan kifogásolták az Alkotmány és a törvények számonkérhetőségét, és úgy általában az igazságszolgáltatás és a bírói rend állapotát. Ha igaz, hogy fejétől bűzlik a hal, akkor ezen a területen – mielőtt teljes letargiába esnénk – elméletileg várhatunk némi javulást: az önnön becsületét milliókra értékelő főbírót, Štefan Harabint 2009 nyarán választották meg nekünk, a Legfelsőbb Bíróság elnökének hivatali ideje 5 év, idén pedig 2004-et írunk. De még ha menne is Harabin, az igazságszolgáltatási rendszer is harabinizált, amit egy esetleges személycsere nem old meg.
Így az új esztendő harmadik napján a szerző azt kívánja, ne legyen igaza.
