Negyedszer futunk neki a megyei választásoknak. Ez az egész megyedolog nem egy sikertörténet a többségi nemzet esetében sem, hát még nekünk, magyaroknak.
A megyei választásokról szóló törvény 27. paragrafusának harmadik bekezdése szerint a választások előtt 48 órával tilos minden kampány, de ez e sorok íróját, lévén, hogy eddig sem kampányolt, nem kell hogy zavarja. Az olvasó valószínűleg egyébként is elégszer hallotta már a Kossuth-nóta refrénjét az elmúlt napokban, hetekben. Mindnyájunknak el kell menni – igyekezett sugallni az összes lehetséges politikai oldal, nagyjából egységes indíttatásból.
Fentebb azt írtuk, a megyerendszer nem egy sikertörténet. 2001-es megszületése is szeplős, mely megért volna akár egy kormánybukást is – ami akkor valószínűleg egyenlő lett volna a mára fogatlanná vált Vladimír Mečiar visszatérésével. Ugyanígy kérdéses az akkor még „egy igaz magyar párt” – a fiatalabb olvasók kedvéért jegyezzük meg, akkor még nem létezett a Most-Híd – további kormányzati szerepvállalása. Vajon valóban az e honért érzett felelősség marasztalta-e ott őket, annak ellenére is, hogy az ő választóik szenvedték a legszámottevőbb hátrányt; vagy egyéb, parciális érdekek? (A szerző gondol erről valamit, de ez most nem tárgya a jelen írásnak.)
A megyék – melyeket jelen formájukban nyugodtan tekinthetünk mečiari-slotai kreálmánynak, hisz létrejöttükben szerepük nem elhanyagolható – úgy lettek kitalálva, hogy a magyar érdekérvényesítésre csekély lehetőség nyíljon bennük; ugyanezt támogatja a kétfordulós választási rendszer is. Ennek legeklatánsabb példája a szegény szakolcaiak (és, ha nagyon akarjuk, a szeniciek) Nagyszombat megyéhez csatolása, csak hogy meglegyen a „kritikus tömeg”. A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint Pozsony megyében 4, Nagyszombatban 21,8, Nyitra megyében 24,6, Besztercebánya megyében 10,2 Kassa megyében 9,4 százalék a magyarság részaránya, a maradék háromban pedig 0,1.
A választás matematika, ezek a számok pedig mindent elmondanak a magyar jelöltek esélyeiről. Persze lehet még annak mentén balanszírozni, hogy ha a szlovákok kevesen mennek el, a magyarok meg sokan…, de az ilyesfajta elmélkedések jobbára meddőnek bizonyulnak, főleg, ha az imént említett számokat hívjuk segítségül. 2001-ben 26, 2005-ben 18, 2009-ben közel 23 százalékos volt a részvétel, a magyarlakta megyében a részvételi arány nagyjából az országos átlaghoz közelített. Ennél már csak az európai parlamenti választások „népszerűbbek“, 16 százalékos látogatottságukkal (2004-ben).
Ám amikor borzadva autózunk az óriásplakátok alatt, azon morfondírozva, hogy ez vagy az mit akar ott, jusson eszünkbe, hogy a járásunkra jutó kvóta így vagy úgy, de ki lesz töltve. Azaz valaki oda fog kerülni, ha szavazunk, ha nem. Akkor inkább kerüljön oda az, akire szavaztunk, mint az, akire nem.
