A hírlapíró és a halál

Durva választási év elé nézünk, az ajtón kopogtató megyei választásokat jövő tavasszal elnökválasztással tetézhetjük, melyeket aztán még lefojthatunk az európai parlamenti választással. A három voksolásban csak annyi a közös, hogy jövő tavaszig a politikusok bármit meg fognak ígérni az állampolgároknak, és hogy – az EP-választásokat leszámítva, melyekről egyelőre csekély információval rendelkezünk – az atomizálódott jobboldal képtelen a megegyezésre.
Tegnap például arra lehettünk figyelmesek, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom kijelentette, nem vár sokéves partnerére, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióra az elnökjelölt megnevezését illetően, hanem október 12-én döntést hoz róla. Azaz valószínűleg hivatalosítja Pavol Hrušovský jelölését, aki ugyan a Népi Platform mindhárom pártjának támogatásához kötötte indulását, de hát, ha ló nincs... Nem csodálkozhatunk, ha a hírt elolvasó eldünnyög egy „Kit érdekel?-t”. Hiszen három kereszténydemokrata jelöltnek – Hrušovský mellett, bár papíron függetlenek, de az alapító atya Čarnogurský és a pártot nemrég elhagyó Procházka is az ilyen profilú szavazókra számíthat – legfeljebb a Vatikánban lenne esélye, ha ott is tartanának elnökválasztást. A jobboldali szavazó szkepszisét fokozhatja, hogy a jobbközép pártok november 17-ére vizionálták közös jelöltjüket. 2012. november 17-ére. És most lassan már 2013-ban is ezt a dátumot írjuk, közös jelölt meg sehol.
A Népi Platform mellett a liberálisok – nincs mit veszteni alapon – saját jelöltet indítottak az esélytelenek nyugalmával ringbe szálló Peter Osuskýt, az Egyszerű Emberek pedig szokásos anarchizmusukkal közelítenek a kérdéshez.

A magyar választók számára az is elgondolkodtató lehet, hogy az elnökjelöltek egyelőre nem törik össze magukat, hogy az MKP-val tárgyaljanak a támogatásukról, holott a párt legutóbb képes volt 109 ezer embert mozgósítani, adott esetben ennyi voks akár el is döntheti a voksolás kimenetelét; illetőleg a párt sem igyekszik túltematizálni az államfőválasztást. Legutóbb egy Csáky Pál-nyilatkozatban merült fel az önálló jelölt állításának igénye, amit Berényi József már januárban is hangoztatott, de e téren sem történt érdemi előrelépés. Félő, hogy a párt háza tájáról így – az idő szorításában – valami sebtében összebarkácsolt javaslat fog előkerülni.

A jobboldali „összefogás” üzenete, hogy a Smer az államfőválasztás során is hátradőlhet. Bugár Bélát parafrazálva, ha egy macskára ráfestenek egy smeres logót, ebben a mezőnyben valószínűleg azt is megválasztanák.