Fotó: Emil Vaško/Plus 7 dní
Robert Fico tegnap egy új barnaszénbánya-szakaszt adott át, előtte a szlovák nemzeti felkelést ünnepelte, a szerdai kormányülés után viszont nem tartotta meg szokásos, általában vehemens sajtótájékoztatóját.
Nem tudni, hogy a távolmaradást szoros munkahelyi elfoglaltságai indokolták-e, vagy az, hogy a kormányülés napján látott napvilágot a legolvasottabb hetilapban az a hír, hogy a titkárnőjével csókolózott, és joggal tartott attól, ez az információ sokkal jobban fogja foglalkoztatni a sajtó képviselőit, mint mondjuk a kórházak eladósodottságáról szóló jelentés.
Kanosak ezek a szlovák politikusok, Ján Richter munkaügyi miniszter nemrég történt balesete után azzal borzolta a kedélyeket, hogy zsebeiben nagy mennyiségű készpénzt és óvszereket találtak az őt kórházba szállító mentősök: nem tudni, együtt, vagy külön-külön akarta-e használni. Robert Ficónak sem ez az első nőügye, korábban görkorizás és ölelkezés közben is lefotózták Zuzana Kupcovával, aki egyébként a jogi képviseletét látja el bizonyos ügyekben.
Míg a hasonló afférok a konzervatív Lengyelországot elkerülték (ahol az érintett személy politikai halálát jelentené ilyen ügy), és Magyarországon sem borult ki a bili hivatalban levő miniszterelnök szívügyei miatt, a szomszédos Csehországban szinte feltétele a miniszterelnökké válásnak a házasságon kívüli kapcsolat, a politikai spektrum mindkét oldalán. S ugyan Jiří Paroubek és Mirek Topolánek felesége lecserélését megúszta annyival, hogy a pálya szélére kerültek és eltűntek a politikai élet süllyesztőjében, Pert Nečas a kormányát is magával rántotta, belpolitikai válságba taszítva az országot.
A legutóbbi népszavazás során az ország elsöprő többsége valamilyen vallási felekezethez tartozónak vallotta magát. Náluk „hivatalból” megütközést kellene keltenie a házastársi hűtlenségnek, bár nem biztos, hogy aki egy házasságot nem tud menedzselni, az alapból képtelen az ország vezetésére is. Sokkal inkább az a kérdés, nem kell-e ezt a témát teljes egészében átengedni a bulvárnak, kell-e vele foglalkoznunk egyáltalán, és ha igen, milyen mértékben?
Nem kell, hogy érdekeljen bennünket, munkaideje után Robert Fico merre jár, vagy éppen kivel csókolózik. Aki rá szavazott, vélhetően nem azért tette, mert munkába indulás előtt mindig gondosan megsétáltatja a kutyáját, vagy mert néha szokott focizni, tehát nem alapvetően szabadidős elfoglaltságai miatt, hanem azért, mert úgy gondolta, ő a legalkalmasabb az ország vezetésére.
És éppen ez a bökkenő. Ha egy átlagember „jár félre”, az valóban a magánügye. Félreértés ne essék, Robert Fico mellékútjairól sem gondoljuk azt, hogy közügy lenne, ám közszereplőként neki el kell viselni, hogy magánéletét is nagyító alatt vizsgálják, és olyanokat kérdeznek tőle, amiért faluhelyen már ütnének. Továbbá kormányfőként nem szabad olyan helyzetbe kerülnie, hogy zsarolhatóvá váljon. Az ószövetségi Ráháb-történettől fogva tudjuk, hogy az idegen hatalmaktól sem áll távol a vonzó hölgyek politikai célokra történő felhasználása, de akár a hölgyek közötti cicaharc is megbuktathat egy CIA-igazgatót... Így egy ilyen kapcsolat akár nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet.
