Ma két kép felett is "megálltam". Korábban ezen a blogon többször írtam arról, hogy a sajtómunkás nem "vehet magára" minden tragédiát, elszabadult kerekű turistabuszt, pajzsmirigyrákos fukusimai gyerekeket, ukrajnai tömegbalesetet, kilenc halott koraszülöttet a miskolci kórházban, szakadékba zuhant autóbuszt Chilében, elsüllyedt kompot a Fülöp-szögeteken stb., mert akkor kb. két hétig tudná ezt a munkát csinálni, aztán begőzölne. Annak ellenére, hogy ezt az ars poeticát saját érdekemben nagyon tudatosan igyexem követni, engem is megrendített a mai szíriai, több száz halálos áldozatot követelő gáztámadás gyermekáldozatainak fényképe. Barna szemű, kis fürtös gyerekek fekszenek mozdulatlanul, mintha csak aludnának az oviban. Csak a hullazsákból tudjuk, hogy nem ezt látjuk a képen. Külsérelmi nyomok nincsenek rajtuk, a harci gáz nem így öl. A képet nem adjuk közre, mert az, szemben az RTL klub azon műsoraival, ahol egy VV szereplő seggluka látszik, valóban alkalmas a nyugalom megzavarására.
No de a másik.
Alojz Hlina kedves ember, és még jó fej is, egyszer interjúztam vele, korrekt szöveget nyomatott, és előtte és utána is jól elbeszélgettünk. Ám ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, mint politikai atyamestere, Igor Matovič, akinek köpönyegéből a parlamentbe jutott, hogy aztán faképnél hagyja őt. Azaz, a vaskos demagógiával, mindenek felett.
Az 1968-as szovjet bevonulás 45. évfordulójáról Hlina úgy emlékezik meg, hogy az egyik kocsmája elé egy tankot vitetett. Ez még egy korrekt ismeretterjesztő projekt is lehetne. De be is pózolt elé, így:
forrás: Alojz Hlina FB-profilja
Tudjuk, honnan a póz, Ladislav Bielik mára ikonikussá vált fotójáról.
Kell ehhez kommentár? Undorító.