Tris Hussey – szerintem – az egyik legjobb WP, SM és techblogger. Amellett, hogy megvettem a könyvét, és a readerben – én Digget használok, miután a köcsög Google kinyírt a Google Readert – ott az RSS-e, a Facebookon és a Twitteren is követem. Nem szégyen a nagyoktól tanulni, meg hát, itt a szegény szlovmagy blogoszférában kitől tanuljon az ember?!:( (Na jó, nem szegény, szeptember elején lesz egy poszt róla, amelyben kifejtjük, milyen jó, hogy így fölpörgött.)
Valahogy januárban tűnt fel, hogy a fickó alig posztol valamit. Ekkor néztem jobban utána, és láttam, hogy az egy decemberi posztja előtt az utolsó bejegyzés októberből származik. Március-áprilisból egyetlen posztja sincs, a többi hónapban havi 2-3.
Blogot végülis nem kötelező írni. Van úgy, hogy az ember betelefonál a kívánságműsorba, és azt mondja, a Tekknőtől szeretném kérni a Tele van a tököm veled című számot. 2008 elején e sorok írója is abbahagyta egy időre, mert akkor úgy látta jónak. A blogírás hobbi, amikor sok a meló, a blog háttérbe szorul. Sok szlovmagy blog enyészett így el… Na de Tris Hussey ebből élt, ezért is volt különös a nagy csend.
Aztán amikor nemrégiben, szabadságról hazatérve láttam meg Tris So I’ve been on hiatus című posztját, amelyből kiderül, hogy elvesztette a munkáját és az édesanyját. Ez külön-külön sem egy fáklyásmenet, együtt meg, maga a csőd.
A bloggernek persze dilemma, mit tegyen ilyenkor. Ugyan részben a nyilvánosság előtt éli életét, de hát ő mégiscsak nem egoblogot, hanem egy techblogot ír. Fejtegesse-e folyamatában, hogy aktuálisan miért van rossz passzban, vagy miért nem posztol? Ő végül a nem mellett döntött, helyesen.
