A szerző nem titkolja, örülne, ha a címben feltett kérdésre a válasz igen volna. Az, hogy a kabinet a tegnapi ülésén szeptemberre napolta el az oktatási törvény módosítását, legalábbis afelé látszik mutatni, hogy nem kíván asszisztálni az egyik legkevésbé kompetens tárcavezető, Dušan Čaplovič újabb, hagymázas ötleteléséhez.
Ha végigtekintünk az előrehozott választások óta eltelt közel másfél év oktatásügyi történésein, azt kell látnunk, a Kramáre fölé tornyosuló épületben kevés konkrétum, még kevesebb pozitívum történt. Annál több volt viszont a kisebb-nagyobb botrányokból, melyek mindegyikéért ugyan nem tehető személyesen felelőssé a miniszter, mert azok a rendszerbe beépülő pártszipolyokhoz köthetők, de a tárca első embereként a morális felelősség kétségkívül az övé. Viszont a tanársztrájkért és -bérharcért a felelőssége egyenesen elvitathatatlan.
A gimnáziumokat fenyegető, a hatosztályos gimnáziumokat ellehetetlenítő miniszter, a szakoktatás barátja, a szlovák és a matematika sulykolásának híve, a szlovák nemzeti felkelés jeles propagálója, az iskolakörzetek feltámasztója, s ezzel a szabad iskolaválasztás megnyirbálója legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kiszámította, 500 kisiskola bezárásával a bérköltségek mintegy két százaléka lenne megtakarítható. Ám egyelőre csak 129 kisiskolát fenyegettek meg bezárással (ami azt is jelenti, hogy a megtakarítandó összegnek is csak valamivel kevesebb mint az ötöde folyna be). Ebből nekünk elsősorban a magyar kisiskolák fájnak, hisz ezek elvesztése bizonyos régiókban még tovább fokozná az asszimilációt, de a probléma természetesen szlovák kisiskolákat is érint. Ott asszimilációs veszély nem fenyeget, de vajon hol az a szülő, aki szívesen buszoztatná egyedül hatéves gyermekét egy menetrend szerinti járaton...
A titkosszolgálatoknál lehetnek botrányok, az már bebizonyosodott, hogy a gyurcsányi „Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek” – Szlovákiában is működik. Az államot szipolyozó stadionépítők a közbeszerzések során szétlophatják az országot, pár újságíró meg blogger fogja csak felemelni a szavát. Havercégek építhetnek sztrádákat, a nép örömmel fog autózni rajta, nem nézve, hogy a számlát még az unokái is fizetni fogják. Gyereke/unokája viszont e közönyös többségnek van. Nekik pedig mindenki a legjobbat szeretné. És éppen emiatt, mivel Čaplovič a gyermekeink jövőjével játszik, nemcsak a leginkompetensebb, hanem a legkártékonyabb miniszter is. Az oktatási rendszer amortizálásával a Smer szavazókat veszíthet, itt nemcsak a bezárt iskolájú kistelepülések, hanem az új törvény miatt zsúfolt városi iskolákban tanuló gyerekek szülei is játékba hozhatók. Így a miniszter – aki „csak” a párt politikai szárnyához tartozik, tehát sem a pozsonyi, sem a kassai csoport mögött álló oligarcháknak nem fia-borja – akár kényelmetlenné is válhat pártja számára. Az, hogy a törvénymódosításról szóló döntést a kormány szeptemberre napolta el, azt jelzi, legalább egy (iskola)évig nem lesz belőle semmi. Čaplovič nagyotmondásai rendre nem vagy nem eredeti formájukban mennek át a smeres szűrőn. Ez hosszú távon a miniszter pozíciójának gyengülését, de akár bukását is eredményezheti.
