József Attila még csak azért aggódott, mert számon tarthatták, mit telefonozott, nem mintha az kevés lenne. Szegény, ha tudná, hogy ma már nemcsak azt, amit telefonozott, de azt is, amit írt, amit nézett. Edward Snowden nyilvánosságra hozta azt, ami csak a legnaivabb embertársaink számára lehetett meglepő: az Egyesült Államok titkosszolgálatai megfigyelik a legnagyobb internetes szolgáltatók és közösségi hálózatok adatforgalmát. Ki gondolta volna...
„Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/ előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.” A versszak nem megfigyelési botrányra reagáló politikai költeményből származik, ám József Attila Levegőt című, 1935-ben íródott verse most aktuális igazán. Míg a költő telefonjaiba csak a telefonközpont „banándugóillatába”révedő Horthy-rendőrség fülelhetett bele, nagyon korlátozott formában, addig ma bárki bármijébe betekintést nyernek a szakszolgálatok, hívja fel a figyelmet Edward Snowden. Snowdennek lenni most nem egy életbiztosítás. A 29 éves, Hongkongban bujkáló volt amerikai hírszerzési technikus a világsajtó elé tárta, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) – egy a 16 titkosszolgálati eszközökkel dolgozó amerikai ügynökség közül – hitelkártyamozgásokat, telefonhívásokat figyel, de a közösségi hálózatok és az e-mailszolgáltatók forgalmát is átfésüli. Az ügy pillanatokon belül a címlapokra került, és Barack Obama amerikai elnöknek is kellemetlen perceket szerez a jövő heti, észak-írországi G8-csúcson.
A kérdés az, valóban olyan meglepő-e az, amit Snowden közreadott. Az NSA nem ma kezdte a nagybani lehallgatást. A 2001. szeptember 11-i merénylet okozta rémületben elfogadott hazafias törvény sokkal szélesebb jogokat biztosított a titkosszolgálatoknak a megfigyelésre és az adatgyűjtésre, a „szabadság földje” fogalmat végérvényesen az amerikai himnuszba utalva vissza. És, ami meglepő(?), a szabadság földjének lakóit ez nem zavarja annyira, mint gondolnánk. A botrány kirobbanása után készített felmérés szerint az amerikaiak 62%-a számára fontosabb a kormányzatnak az a joga, hogy a terrorfenyegetés érdekében nyomozást végezzen, mint a magánszféra sérthetetlensége. 56% mondta azt: elfogadható, hogy a kormány titkos bírósági végzések alapján telefonhívások millióit követi nyomon. Nyilván ilyen mennyiségben a bírói végzés jelentősége csupán szimbolikus, nincs annyi bíró az USA-ban, hogy milliónyi lehallgatás jogosultságát ellenőrizni tudná. És akkor még ott vannak azok a műveletek, amelyekre végzés nélkül kerül sor. Mert akadnak jócskán, ne legyenek illúzióink.
Természetesen aggályos, hogy az NSA szeme elolvassa azt a levelet, amelyben ezeket a sorokat csatolmányként küldöm a szerkesztőmnek, mivel szerepel benne az NSA, a terrorizmus, Snowden, szeptember 11. Egy korábbi CNN-tudósítás szerint az Echelon globális lehallgatórendszert 1700 kifejezésre szűr. Ha a boltba menő feleségem okostelefonjára küldök egy gtalk üzenetet, amelyben ez áll: hozz bomba energiaitalt, különben dzsihád lesz itthon, az sem kerüli el a nagy testvér figyelmét. Mindez ellen vajmi keveset tehetünk. Az internetet most ellepték az olyan tartalmak, amelyek iránymutatást próbálnak adni, hogyan kerülhetjük el, hogy az amerikaiak kémkedhessenek utánunk. Például töröljük Facebook-profilunkat, ne használjunk Gmailt, ne használjunk okostelefon appokat stb. Nyilván amiatt, hogy egy, a szlovákiai magyarok 90%-a számára ismeretlen szervezet valahol messze adatokat gyűjt rólunk, senki sem fogja magát törölni a közösség ioldalról.
Ami az elvieken túl még inkább zavaró, hogy ezt a tevékenységet nem hétpróbás amerikai ügynökök végzik, hanem némi túlzással élve szinte bárki. Snowdenek. A megnövekedett adatmennyiség nyomán az amerikai szolgálatok függővé váltak a külső cégek munkájától. A Védelmi Biztonsági Szolgálatot annyira túlterhelte a feladat, hogy 2006-ban leállította a biztonsági ellenőrzéseket. Egy 2009-es kormányzati jelentés szerint pedig a Pentagonnál elvégzett 3500 átvilágítási vizsgálat 90%-ának hiányos volt a dokumentációja. Azaz, akkor is háboroghatnánk, ha az NSA csak a csillagos lobogó, a haza és a közjó érdekében kotorna levelezésünkben, Facebook-profilunkon. De igazából fogalmunk sincs, hogy kik teszik ezt – lassan már az amerikaiaknak sem –, s hogy az adatokkal hogyan és mikor élnek vissza. Mikor jön egy újabb Bradley Manning közlegény, vagy egy újabb Edward Snowden, aki majd az internetnek azt a szeletét fogja megosztani, amely a nyájas olvasó hálószobatitkait is tartalmazza, s akkor majd az elvieken túl is felháborodhatunk.
Én nem így képzeltem el a rendet – írja József Attila, ám az NSA-nél valószínűleg nem olvasták.
