Autózok hétfőn a székesfővárosban, mellettem az anyósülésen a .týždeň című, színvonalas szlovák hetilap magyar címlappal (nem igaz, mert hátlappal) is megjelent, sajtótörténeti jelentőségű száma, melyet igyekeztem megvenni, nehogy elkapkodják (akik egyébként a színvonalas konzervatív tartalom magyar nyelvű megjelenésére ácsingóztak, mint például e sorok írója, azok hoppon maradtak, a számnak csak a címlapja, az impresszuma, és a vezércikke magyar, illetve Surján László írását közli magyar nyelven, de hát ez is több annál, mint amit a rendszerváltás óta bármelyik szlovák sajtótermék tett, egyébként meg a 458 ezer nem hiszem, hogy el tudna tartani egy hasonló jellegű lapot), amikor egyszer csak bevág elém egy taxi.
Ez most nem egy közlekedésbiztonsági témájú poszt lesz, a taxisok nagy része minden eddig általam meglátogatott fővárosban bután vezet...
A rendszámtábla alatt érdekes matricára lettem figyelmes. Igen, ez a jól ismert Szlovákiában szlovákul felirat. Úgy látszik, a mindenféle kölcsönös bocsánatkérés, meg egymással jófejkedés, az ilyen értelmiségi rétegdolog, a nép egyszerű gyermekeiig nem hatol le.
