Marika 28 éves nő. Egy kisvárosban él a férjével. Régóta szerettek volna gyereket, de csak nehezen jött össze. A hetedik hónapban rosszullétek kezdték gyötörni, és egy reggel megindultak a fájások. Tipikus nőimagazin-téma, amit könnybe lábadt szemekkel olvasnak a metrón utazó családanyák, a kávészünetelő HR menedzserasszisztensek, és a kalács kisülésére váró nagymamák egyaránt. Csakhogy Marika cigány, cigányok pedig ritkán kerülnek a női magazinok hasábjaira.
Illusztrációs felvétel
közbeszéd.sk
Amikor Marika a felvételi osztályra került, felvették az adatait, mint mindenkiét. Született, biztosítója, betegségek a családban stb. Neki közben borzasztó fájdalmai voltak. Amikor a „Hol dolgozik a férj?” kérdéshez értek, próbálta elhörögni, hogy villanyszerelő egy fővárosi közműcégnél, de nem tudta tagoltan elmondani. „Hol? Szóval sehol?” – ütötte le diadalittas arccal az X-et a nővér az írógépen. Amikor aztán jobban lett, mondta, hogy írják be, hogy az én férjem dolgozik. Nem írták be.
Hm, egy kiszolgáltatott nőt megalázni, az valami olyan jó érzés lehet, hogy e sorok írója el se tudja képzelni. Nem is akarja.
