Habemus papam! – valszeg ma ez lesz a húzótéma a blogoszférában, de miközben fél szemünket a Vatikáni Rádió élő Youtube-közvetítésére szegezve nézzük, hogyan bodorodik a fehér füst a konlávé második napján, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tegnapi rendkívüli után ma rendes ülés kezdődött a parlamentben, amelyen sok mindenről szó volt, egyebek mellett a szolgálati nyugdíjakról is.
Ezeket a törvényhozás ma megtoldotta tíz esztendővel. Azaz, ha a parlament végleg elfogadja, akkor a rendőrök és a katonák nem 15, hanem 25 évi szolgálat után szerelhetnek le. Szögezzük le gyorsan, a szlovák rendőrség nem a NYPD, a szlovák hadsereg pedig nem a tengerészgyalogság, szóval 15 év – a gyilkosság büntetési tétele is lehet – nem nagy idő, ha azt a rendőr nem mondjuk a kábítószer-ellenes osztályon, hanem egy békés északnyugat-szlovákiai tanyaközpont körzeti kapitányságán tölti le, ahol a birkalopás a legkomolyabb bűncselekmény. Oké, hogy 15 évig ez különleges életvitelt kényszerít a delikvensre és a családjára is, és egy év alatt annyi konfliktushelyzetnek vannak kitéve, mint egy hidegburkoló (vagy éppen Linux-rendszergazda) egész pályája során. Ami pedig a hadsereget illeti, nos, el nem tudom képzelni, hogy mondjuk a Gomba melletti radarállomás kezelésében mi lehet annyira fárasztó, hogy 15 év után besokalljanak tőle. Így az emelést csak helyeselni tudjuk. Az viszont nem szép dolog, hogy ezt menet közben akarja meglépni ez a mindig szociális kormány.
Az önkormányzati rendőrségek szervezetei korábban kezdeményezték, a testületek tagjai kapjanak az állami rendőrséghez hasonló nyugdíjjuttatást. (Ha nem tudod pontosan, kik-mik azok a városi rendőrök, olvasd el ezt a szájbarágót.) Ján Andrejko, a Községi Rendőrségek Parancsnoki Szövetségének elnöke nem ért egyet azzal, hogy az önkormányzati rendőrök csak azért vannak hátrányban, mert nem az állam, hanem az önkormányzat alkalmazottai.
A Községi Rendőrségek Tagjainak Szövetsége elnöke, Ľubomír Marjovič szerint az önkormányzati rendőrök az év 365 napján a legkellemetlenebb közbiztonsági aprómunkát végzik, szociális bebiztosításuk ennek ellenére megoldatlan.
Robert Kaliňák belügyminiszter szerint a községi rendőrök természetesen létrehozhatnak saját szociális alapot, csak nem biztos benne, hogy a városok ezt hajlandók támogatni. Ráadásul az állami rendőrök nagyobb nyugdíjjárulékot is fizetnek. Míg a polgári alkalmazottak 18, addig a fegyveres testületek tagjai 22 százalékot.
A belügyminiszter figyelmeztetett, a települési rendőrségek egészen más alapon működnek, mint az állami. „Nemcsak a felvételi eljárások igényessége más, hanem a rájuk háruló feladatoké is. Másrészt megértem a városi rendőrök törekvéseit, mivel a közrendvédelmi feladatok ellátása esetükben sem jár kisebb igényekkel” – mondta Kaliňák. (A fenti négy bekezdésben 2012 nyarán kiadott sajtóközleményekből idéztünk.)
Ez az a kellemetlen helyzet, amikor mindkét félnek van valami igaza. Igen, egy pozsonyi vagy zsolnai városi rendőr nem csinál kevesebbet, mint mondjuk egy Gyetva környéki körzeti megbízott. Viszont az állami rendőrök egy speciális része jóval bonyolultabb feladatokon dolgozik. Lehet, hogy inkább esetükben kellene megkülönböztetéseket életbe léptetni, és a városi rendőr a közrendvédelmi járőrrel azonos besorolást kaphatna. Ez hivatalos helyről ebben a formában még nem merült fel.
A bökkenőt az jelenti, hogy a községi rendőrök az önkormányzat alkalmazottai. Mint mondjuk a polgármester titkárnője, a pedellus az önkormányzati iskolákban, a városi művelődési központ fénytechnikusa stb. Így egyrészt az egyes településeknek, amelyeken községi rendőrség működik, meg kellene egyezni a feltételekben, ez sem egy fáklyásmenet, de ami utána következik: fizetni kellene azt a kiegészítést, amit az állami rendőrség tagjai után az állam fizet. Ebbe pedig tudod, mikor mennének bele az önkormányzatok.
Így, bár kicsit igazságtalan módon, de marad a jelenlegi helyzet.
