Búcsúzni csak szépen lehet. Március elsejével a hazai profi kommunikációs élet egy olyan szereplője távozott, akit a magyar olvasók az általa képviselt rétegtéma miatt kevessé ismernek, pedig munkaterületén maradandót alkotott. 25 év katonai szolgálat után leszerelt a Tábori Püspökség szóvivője, Tibor Ujlacký.
Szegény Benedeket leszámítva az egyház a szlovmagy sajtóban leginkább a fényévnyi távolságra levő „magyar püspökség” kapcsán jelenik meg, egyébként nem nagyon. A hiba mindkét oldal készülékében van.
Az egyik már nem pápa, a másik már nem szóvivő
A honi szlovmagy sajtóban – különböző, most nem elemzendő okokból – kevés az az ember, aki kvalifikáltan tudna a témához nyúlni. A „hivatalos egyház” pedig egyrészt szlovákul, másrészt elég tekintélyelvűen kommunikál, kb. azt gondolják, hogy még mindig a XIX. században vagyunk. E sorok írója pl. akkor került le a Szlovák Katolikus Püspöki Kar hivatalos sajtólistájáról, amikor hamarabb megírta, hogy Orosch Jánost segédpüspökké nevezik ki, mint ahogy azt a KBS sajtóirodája kiadta volna. Persze, nem állítjuk, hogy a kettő között ok-okozati összefüggés van, de időben egymáshoz nagyon közel történt. Miközben még az első Smer-kormány idején sem kevertek le semmilyen minisztériumi levlistáról.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy az egyébként roppant érdekes védelmi tárca sincs túlexponálva. Így tehát egy „egyház a védelmi tárcán belül”, amely ráadásul döntően szlovák dolog, és semmi magyar vonatkozása nincsen (bár néhány képviselőjének elég magyaros hangzású neve van, de ez még nem jelent semmit), esélytelen, hogy a hazai magyar sajtóban komolyabb felületet kapjon. (De sok mindennel van így, pl. erdészet, bányászat, nehézipar, szocmédia stb., de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek.)
Ujlacký ezt a dolgot érdekesen tudta kommunikálni. Mindig időben jelzett, nem spamelt, nem küldött javításokat. Eredetileg pilóta akart lenni, aztán amikor ez nem lehetett, akkor ott akarta hagyni a katonaságot. Uniformisban akart templomi esküvőt tartani, még a kumenizmusban, hogy ezért kidobják őt, de ez irányú terveit elsodorta a rendszerváltás. Aztán végül újságíró lett, és teológiából is doktorátust szerzett.
Nem, tudom, mik a tervei élete hátralevő részére, hisz még fiatal ember. Lehet, hogy jól ellesz a szolgálati nyugdíjából, és csak horgászni fog járni, de a „harcos egyház” után a „civil egyháznak” is jól jönne egy ilyen kaliberű kommunikátor. Kérdés, hogy akarja-e ezt a dolgot valamelyikük is?