Ivan Gašparovič szlovák és Áder János magyar államfő tárgyalásával kapcsolatban a sajtó elsősorban azt emelte ki, hogy a tervezett negyed helyett másfél órán át tartott. Nem értem, miért kell ezen fennakadni, hisz ha egy kilenc éve nem látott (kedves?) ismerős toppan be hozzánk, mi sem rendezzük le negyedóra alatt. Amúgy meg a kedd–szerdai elnöki vizit kapcsán nincs nagyon miről beszélni.
A Semmi művészete – toldom meg egy e betűvel Esterházy Péter könyvének címét, végiggondolva a kétnapos elnöki vizit történéseit. Áttörésre egyébként sem kerülhetett volna sor, hiszen egyik ország sem elnöki rendszerű, az államfő szerepe jobbára reprezentatív, szimbolikus. (Bár Gašparovič esetében már a pusztán reprezentatív feladatok ellátása kapcsán is komoly félelmeink adódhatnak.)
Az elnökök hozták a kötelezőt, megnevezték a sikeres együttműködés területeit, melyek kétségkívül léteznek; ki-ki a saját táborának (haza)üzenve, mintegy zárójelben megemlítette, hogy igen, vannak azért problémák is, de ezek megoldásán intenzíven dolgoznak; és mosolyogtak. Majd a szlovák elnök elhelyezett néhány koszorút. A mosoly ingyen van, a koszorú sem jelentős tétel, mondhatni, olcsón megúsztuk.
Az államfői találkozó pontosan illeszkedik a 2010-es, mindkét országban bekövetkező változás utáni enyhülés táncrendjébe, és a miniszterelnöki találkozók képe-mása. Gondoljunk csak Iveta Radičová és Orbán Viktor 2010. decemberi találkozójára. Egyetlen kézzelfogható eredménye az észak–déli gázvezetékről tett szándéknyilatkozat volt. A kettős állampolgárság ügye csak annyiban került szóba, hogy azt a vegyes bizottságok hatáskörébe utalták. Pilisszentkereszten ugyanez a mosolyoffenzíva folytatódott, csak virágcsokor helyett kupicával.
Úgy látszik, az államfői kommunikációs stábok a takarékosság jegyében nem fáradtak saját nyilatkozat megírásával, hanem elkérték valamelyik korábbi miniszterelnöki találkozóét. A keddi államfői tárgyalás és a két korábbi miniszterelnöki találkozó kimenete ugyanis kis változtatásokkal szabadon felcserélhető lenne. Úgy fest, ez a hivatalos szomszédságpolitika. (Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk!)
Amiben nem sikerült közelíteni az álláspontokat: a Beneš-dekrétumok és a kettős állampolgárság. A szlovák elnök még a látogatás előtt, a Duna Televízióban megüzente, a dekrétumokat ugyan nem alkalmazza Szlovákia, de eszében sincs eltörölni, ellenben a magyarok eltörölhetnék az egyszerűsített honosításról szóló törvényt. Erről a magyar fél értelemszerűen hallani sem akar. Ahhoz, hogy ezeken a területeken is változást lehessen elérni, mindkét fél mentális berendezkedésének módosulására volna szükség. Ennek hiányában a problémát megörökli a következő generáció. Addig maradnak a félig őszinte politikusi mosolyok és panelmondatok.
