Toronymagas a Robert Fico vezette Smer támogatottsága, ha most tartanák a választásokat, a biztos pártválasztók 49,3%-ának voksát söpörné be. Még a KDH érne el két számjegyű eredményt, más párt nem. Persze, idén nem lesznek választások, így az, hogy ki kire szavazna, legközelebb 2016-ban lehet releváns, hangulatjelentés gyanánt viszont tökéletes.
A márciusi választásokat nem is annyira Fico nyerte meg, mint a jobboldal veszítette el. 2010-ben is csak lécrezgetve, leheletfinom parlamenti fölénnyel tudták őt lenyomni, s ebben nagy szerepe volt az azóta a honi politikai élet süllyesztőjében eltűnt két tenyeres-talpas koalíciós partnerének is. Amit viszont 2010–2011-ben a jobboldal kormányzás címén produkált, azzal nemhogy a Smer szavazóit nem állította a saját oldalára, de a sajátjait is eltántorította. A négyből kazettásbomba-szerűen hatpártivá nyíló koalíciót annyi (gazdasági) érdek feszítette szét, hogy azt egy Iveta Radičovánál ügyesebb „hatalomtechnikus” is csak nehezen tudta volna összetartani. Az egyszínű kabinettel megszűnt a hektikus kormányzás. Na ná, majd Robert Kaliňák vagy Ján Počiatek fog beszólni Robert Ficónak, aki erre könnybe lábadt szemmel azt mondja, lemond a miniszterelnöki székről, ha nem tudja keresztülvinni akaratát?
Annak, hogy a Smer-kormányt ennyire szeressék, semmi racionális oka nincs. Gazdasági döntései rövidlátóak, némelyik egyenesen káros. Jövő évi adócsomagja az egész gazdaságra negatív hatással lesz, hogy csak egy rossz döntést említsünk, de van még pár. A választások utáni fazonigazítás alól már előtört az eredeti hajszín, a parlamenti munkán látszik, ez ugyanaz az erőből politizáló párt, amelyik volt. Annak okait tehát, hogy ennyire szeretik, az irracionális tartományban kell keresnünk. A mai, általánosságban és összességében bizonytalan gazdasági és társadalmi helyzetben az emberekben valószínűleg felerősödött az erős állam utáni vágy. Fico kormánya ennek illúzióját próbálja nyújtani a lakosság széles rétegeinek, mely ebbe boldogan kapaszkodik bele.
A Széchenyi Istvánnak tulajdonított, ám valójában egy róla szóló regényben szereplő mondás szerint „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.” Ha a lakosság 49,3%-ának ez jó, akkor valószínűleg ez az ország valóban ezt a kormányt érdemli. A kijózanodás persze annál fájóbb lesz.
