Tegnap este a Discoveryt néztem. Miután Bear Grylls nyakába akasztott egy telehugyozott kígyóbőrt, illetve az elfogyasztott két hernyót egy skorpióval nyomatta le – biztosan valami best of válogatás volt, menet közben kapcsoltam át –, már nem bírtam nézni, és az Animal Planetre váltottam. Itt Jackson Galaxy bemutatott egy üzleti modellt, ami káeurópában valszeg működésképtelen lenne.

Amikor odakapcsoltam, a tetovált, igényesen borotvált szakállt viselő férfiember épp egy leszbikus pár nappalijában ült. Azért ment oda, hogy a macskájukat megnevelje. A pár elpanaszolta Jackson Galaxynak – mert róla van szó –, hogy az utcáról befogadott macskájuk állandóan rátámad a barna hajú nénire, illetve a család korábbi macskájára. Jackson pedig mélyen nézett dizájnszemüvege mögül, tekintete a veséket vizsgálta, majd megmondta a trút a farkatlan macskáról.

Mint utóbb kiderült, a My cat from hell adásába sikerült bekapcsolódnom. Életrajza szerint Jackson Galaxy zenész, dalszerző és színész 16 éve rájött, hogy érti a macskák beszédét, azóta különböző minőségben konzultánsként dolgozik, és tanácsokat ad azoknak az embereknek, akiket a macskájuk terrorizál otthon.

Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, ha viszont Jackson nem az óceánon túlra, hanem mondjuk Homonnára vagy Nagymegyerre született volna, valszeg becsukhatná a boltot. A mi földrajzi szélességünkön ugyanis már a problémafelvetés is nehezen képzelhető el. Pszichológust hívni a macskánkhoz... Van is egy szép szóláshasonlatunk erre: kidobják, mint a macskát szarni. Nálunk minden bizonnyal ez történne az agresszív háziállattal is. A szerdahelyiek esetleg megkérhetnék Bugár György városi képviselőt, hogy ugyan, kólintsa már fejbe egy lapáttal, ha ideje engedi. Így foszlana szét az amerikai álom a szlovákiai rögvalóságban.