Ma van a Blog Action Day, ez az a nap, amikor a világ minden bloggere – aki bekapcsolódik – ugyanarról a témáról blogol. Tavaly az ételről, azelőtt a vízről, 2009-ben a klímaváltozásról, 2008-ban a szegénységről lehetett írni. Az idei közös téma a: „The Power of We”, azaz a mi hatalmunk, a bloggerek hatalma.
Ha ezt a kérdést szlovmagy kontextusban próbáljuk vizsgálni, könnyedén megállapíthatjuk, hogy a szlovmagy bloggernek nincs túl nagy hatalma.
A szerző abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy jó régen írt egy hosszabb, tanulmányszerű szöveget erről, melyet egy gyűjteményes kötetbe adott le. Ez azonban még nem jelent meg. Lehet, hogy a szerkesztők az A. Nagy-pénzre várnak, nem tudom.
Természetesen nem lenne korrekt a kiadóval szemben, ha az írást itt most a mai, jeles nap alkalmából közölnénk, ezért pár rövid szemelvényt adunk közre belőle, és majd szólunk, ha kész lesz a könyv.
Addig is blogeksönözzenek a kedves olvasók nap mint nap.
A szlovákiai magyar blogokról írni nemcsak a definiálhatóságuk, s ezáltal a kutatás határainak kijelölhetősége végett problematikus, hanem azért is, mert – szemben a jelen kötetben pertraktálódó egyéb társadalmi-kulturális jelenségekkel és/vagy szervezetekkel – a blogoszféra – néhány mérsékelt sikert hozó, inkább ismeretterjesztő szándékúnak nevezhető offline-osítási kísérlettől eltekintve – a szlovákiai magyar társadalom nem internetfelhasználó tagjai számára befogadhatatlan formában létezik.
∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗
A magyar web némi késéssel reagált a nemzetközi trendekre, valószínűleg a történések idején alacsonyabb számítógépes penetráció miatt is. Bár, ha a fentebb említett, az elsők között indult blogszolgáltatókon futó webnaplók között keresünk, könnyen találhatunk azokon magyar nyelven futó blogokat. A Webisztán szerint az első magyar blog a technocol.hu volt.
∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗
Mivel a blog a virtuális térben létezik, szerzője pedig gyakran virtuális személyiséget használ a publikálás során, a „szlovákiai magyar” jelző a webnaplók esetében sokkal nehezebben értelmezhető, mint például a szlovákiai magyar irodalom esetében, ahol a fizikai megvalósulást nyerő könyvek, illetve a földrajzi térben elhelyezhető szerzők, ha egyértelművé nem is teszik, de részben megkönnyítik a definiálhatóságot.
∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗
2008. október 17-én, mikor hosszas szervezés után sor került az első szlovákiai magyar blogtalálkozóra Pozsonyban – melyen A hírlapíró és a halál, a Komáromi blog, a Körkép, a Párkányer és a Tizedes blogok szerzői vettek részt –, már intenzív blogélet folyt, eddig az időpontig csaknem mindegyik, (ma is) meghatározó blog elindult; némelyik meg is szűnt.
∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗
2009-ben tartós stagnálás jellemezte a rendszert, erre felfigyeltek a bloggerek is, 2009. október 30-án tartott, harmadik találkozójuk után elfogadott nyilatkozatukba a következőket írták: „Arányaiban szemlélve kevés a szlovmagy polblog. Mivel a bloggergyártás – bár kellemes, de – nagyon időigényes folyamat, nem errefelé vezet az út. Írjon mindenki sok jó posztot! Kövessük figyelemmel a megyei választásokat is!”
∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗
2010-2011-re általánossá vált a szlovákiai magyar blogoszférában a blogok közösségi hálózatokon való támogatása. Mégsem ezt neveznénk az év meghatározó tendenciájának, hanem az Iveta Radičová kormányának váratlan bukását követően újra erőre kapó politikusi blogolást.
∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗
Annak ellenére, hogy – legalábbis az általunk vizsgált szegmensben – nem ritka az értékes tartalom, az a nagyközönség számára gyakran rejtett marad.
