Amikor a sajtó arról számol be, hogy egy, a parlamentbe éppen hogy csak bekúszott, hatszázalékos párton belül belharcok dúlnak, a hírlapíró nem tudja, nevessen-e vagy sírjon. Ez van, ha egy párt vezetése nem ismeri fel, mikor kellene abbahagyni. Maradnak az intrikák és a belharcok, megindul a kiszorítósdi.
Béka–egér-harc. A szlovák(iai) jobboldal a két cikluson át tartó regnálás után bekövetkező 2006-os választási vereséget követően elmulasztotta annak esélyét, hogy vezetői emelt fővel távozhassanak. Ehelyett próbálták elkenni a felelősséget. A következményeket ismerjük.
E politikai törésvonal egyik utórezgésének tekinthető az, hogy Lucia Žitňanská, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió Pozsony megyei pártszerve elnökének – valamint a párt sikertelen elnök aspiránsának – menesztését kezdeményezte 31 megyei alapszervezetből 21. Žitňanská a pártvezetésből (joggal) kiebrudalt, roppant tehetséges, de háttérjátszmáikkal az SDKÚ tenyészetbe vivő és hiteltelenné tevő Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš, azaz az előző rendszer„koronahercegnője”, míg az új vezetés radikálisan ezzel szemben határozta meg magát, a (párton belüli) választási kampány során élesen bírálva azt, a múltat tehát végkép el kell törölni.
Žitňanskának lett volna lehetősége az integrációra, megválasztása után az új pártelnök, az SDKÚ körüli gazdasági érdekcsoportoknak valószínűleg a megyei milliók feletti rendelkezés végett kedves Pavol Frešo a tisztújítás után felajánlott neki egy alelnöki széket, melyet azonban Žitňanská elutasított. Így lapátra került. Ez a párt belügye, amitől még a nyájas olvasó épp oly nyugodtan alhat, mint e sorok írója. A baj az, hogy a látottak alapján úgy fest, Frešo Dzurinda eszközeivel próbálja meg eltávolítani korábbi riválisát. Ahelyett, hogy kertelés nélkül kiadná az útját, mondvacsinált okkal menesztené, a helyi pártszervek elnökeivel próbálja kirúgatni.
Azaz a májusi tisztújító közgyűlés óta a párt – illetve a választások óta eltelt időszakban a honi jobboldal, de ez most nem tárgya ennek az írásnak – háza táján semmi sem változott.
Frešo leragadt néhány néppártivá válásról elmondott lózungnál, a jobboldali választó számára elfogadható víziónak se híre, se hamva, csak az az eszköztár változatlan, amely sikerrel dolgozta le 6 százalékra a Mečiar-buktató pártot. De ne aggódjunk, van még ennél is lejjebb.
