Honlapján tette közzé Vörös Péter, a Most-Híd korábbi parlamenti képviselője, aki a 2012-es előrehozott választások során nem került be a törvényhozásba, hogy lemondott a pártban betöltött minden tisztségéről. Vörös Péter régi jó elvtárs, kipróbált káder a szlovmagy politikai életben.
Az MKP liberális elődpártjában, a Magyar Polgári Pártban kezdett politizálni, majd a párt egyesülése után a teljes Bugár-érában pártigazgató volt. Szép és hálátlan feladat egyben. Tipikus szürke eminenciás.
Vörös 2009-ben a Most-Híd alapító tagja volt. A 2010-es választások során a pártlista 10. helyére került, 7237 preferenciaszavazatával azonban a 15-re csúszott vissza, de az akkori, MKP-büntető választás során ez is elegendő volt a képviselői helyhez.
Parlamenti aktivitását itt nézhetjük meg. A kohovolit.sk statisztikái szerint 2011-ben az 1501 szavazásból 1454-en vett részt, tehát azt nem mondhatjuk, hogy csak a Parlamentkáig jutott, mint néhányan.
2012-ben a pártlista 9. helyéről vágott neki a kampánynak. 6125 preferenciaszavazatot szerzett, míg mások többet, így 9. helyéből 15. lett. Ami két éve elég volt, az most nem.
Mi korábban itt és itt írtunk róla.
Vörös Péter így indokolta lemondását:
Április 15-i dátummal lemondtam a Híd pártban betöltött minden tisztségemről: országos és járási elnökségi tagságomról. A 2012-es választások a komáromi járásban és a nyitrai kerültben is a párt szempontjából nem jó eredménnyel zárultak. Sokkal kevesebb szavazatot kaptunk, mint két éve. Úgy gondolom, hogy ez nem járhat következmények nélkül. A Híd központi kampányszlogenje 2012-ben a felelősség volt. Most itt az ideje, hogy mindenki elgondolkodjon a maga felelősségén. Én ezt megtettem, és levontam a megfelelő konzekvenciákat. Az elmúlt fél évben nagy erőkkel dolgoztam azon, hogy a komáromi Munka utcai alapiskola hozzájuthasson a felújításához szükséges, megpályázott és elnyert uniós pénzforrásaihoz. Felvállaltam a postás szerepét, saját kezűleg kézbesítettem az önkormányzat leveleit és kérvényeit, és igyekeztem közbenjárni, lobbizni az ügyben az illetékes miniszternél, Simon Zsoltnál. Sajnos, minden erőfeszítésem hiábavaló volt, a kormányváltásig nem tudtuk megoldani a helyzetet, és ezek után a komáromiak joggal kérdezik azt, ki ezért a felelős. A választ mindenki adja meg saját magának. Én nem kívánok többé egy olyan párt elnökségi tagja lenni, amelyik ígér, de az ígéreteit nem tudja betartani, miközben a lehetőség ott volt a kezünkben. A pártnak két parlamenti képviselője és egy illetékes minisztere volt, az iskola ennek ellenére a mai napig nem kapta meg a pénzt. Azt is kénytelen voltam tudomásul venni, hogy az a politikai attitűd és világlátás, amelyet én képviselek, nem tudott hangsúlyossá válni a párt politikájában. Számomra a magyarság ügye, a kisebbségi jogaink melletti határozott és egyértelmű kiállás kulcsfontosságú és ehhez kell megnyernünk a velünk együtt gondolkodó szlovákokat. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez az alapállás a párton belül képviselhető, hiszen mindannyian ugyanazt akarjuk, ugyanazért dolgozunk. Mára be kellett látnom, hogy erre a fajta gondolkodásra a párt vezetésében nincsen igény és azok a választók, akiket ezzel meg tudtunk volna szólítani, elfordultak tőlünk, más pártot támogattak vagy nem mentek el szavazni. Ettől kezdve tehát el kellett döntenem, hogy képes vagyok-e ilyen körülmények között folytatni a munkát, vagy más utat választok. Én ez utóbbi mellett döntöttem. Meggyőződésem, hogy a két, magyar érdekeket felvállaló pártnak meg kell találnia az egymáshoz vezető utat, mert a szlovákiai magyarokat nem lehet még egyszer olyan helyzetbe hozni, hogy tanácstalanul álljanak az urnák előtt, vajon kit válasszanak. Az üres gesztusok, az alibikeresés, a másikra mutogatás ideje lejárt. Azzal, hogy a Híd ellenzékbe került, az MKP pedig ismét parlamenten kívül maradt, az egyetlen lehetséges út, hogy elgondolkodjanak, hogyan fognak tudni együttműködni a jövőben.
Minden kollégámnak, párttársamnak köszönöm, aki segítette a munkámat és a szívből kívánom a párt vezetésének, hogy az elkövetkező négy év alatt sikerüljön egy igazán karakteres párttá formálni a Hídat, és hogy megtalálják azt az összetartó erőt, eszmét és gondolatot, amely a pártot és szimpatizánsait egy irányba mozdítja.
(Dokumentatív szándékkal vettük át az egészet, mert ezeknél a politikushonlapoknál sosem tudhatja az ember... Az eredeti hely ez http://www.vorospeter.sk/hu/hirek/Lekoszono.alej?ind= , a képet a párt honlapjáról nyúltuk.)
UPDATE: A Most-Híd sajtóosztályáról – ugye, most szóvivő sajtótitkár (köszönjük a figyelmeztetést Veres kollégának) nincs, mert a pártpolitikánál lényegesen örömtelibb dolgokkal foglalkozik helyesen: míg az előző sajtótitkár örömteli dolgokkal foglalkozik, addig Zuzana Bačiak-Masaryková a sajtótitkár – 11:23-kor jött a hír. Vörös 8 órakor tette ki a honlapjára. Veterán politikusként azért illett volna megvárnia a hivatalos bejelentést...
