Amit össze lehet vonni, azt össze kell, olcsó államra van szükség, adta ki a központi direktívát Robert Fico, a választásokon győztes Smer elnöke, majd arról érkeztek hírek, a párt agytrösztje elemzi, a minisztériumokon kívül mit mivel lehetne összevonni. Korábban ugyanezeken a hasábokon jegyeztük meg, Robert Fico első kormánya idején tízszázalékos leépítést ígért a közszférában, amit nem hogy betartani nem sikerült, de egyes tárcáknál még emelkedett is a dolgozók száma, természetesen alapos indoklást követően.
A Radičová-kormány racionalizálási tervéből torzó maradt csupán, ahogy az egész kormányprogramból. Most Fico újrázhat.
A minisztériumok integrációja nem tekinthető takarékossági csodaszernek. A magyarországi példa is azt mutatja, attól, hogy a korábbi, hagyományosnak nevezhető kormányzati struktúrát nyolc szuperminisztériummá vonták össze, nem dolgoznak kevesebben az államigazgatásban. Az összevonást követően, amikor a fél magyar internet azon röhögött, hogy az oktatási államtitkár (tulajdonképpen miniszter, de mégsem) egy vicclaptól kért helyreigazítást, a helyreigazítási kérelemben – slusszpoénként – még a saját sajtója is eltévesztette tulajdon minisztériuma nevét... Mert igazából amit ezzel az intézkedéssel meg lehet spórolni, az némi túlzással a miniszteri fizetés, meg a portásé, ha az integráció fizikailag is megvalósul, nem csak táblacserét jelent, a minisztériumspecifikus szakfeladatok ellátására továbbra is fenn kell tartani a megfelelő apparátust, ellenkező esetben a „végfelhasználó” állampolgár látja majd a kárát. Szkeptikusak lehetünk amiatt is, mert ezen a területen eddig egy kormánynak sem sikerült lényegi előrelépést elérnie, noha a legtöbb megígérte. Most meglátjuk, valóban csak a koalíciós partnerek által „beültetendő” unokaöccsök miatt vált lehetetlenné a racionalizáció, vagy a politika és az államigazgatás végeinken beteges összefonódása tette lehetetlenné.
Nehezen értelmezhető Fico árnyékkormányra vonatkozó kijelentése. Árnyékkormányt általában ellenzéki pártok szoktak létrehozni, ebben különösen a Smer jeleskedett, mely, úgy tűnik, a kormányoldalon sem tudja levetkőzni a korábbi berögződéseket. Miniszteri tanácsadói körrel Iveta Radičová is próbálkozott, ám kormányzati struktúrán belüli újabb hatalmi központ létrehozásának terve esetében csődöt mondott, mint ahogy kétséges volt az ő valódi hatalmának mértéke is. Fico terve a minisztériumi keresztellenőrzés hiányát pótolhatná, de valódi felelősségmegosztásra nem alkalmas, mivel a politikai döntésekért csak a valódi minisztert terhelné felelősség, az árnyékminiszter az árnyékban maradna, ez akár feszültséghez is vezethetne a párton belül.
Ha nem a mindenkori hatalmon levő párt-pártok rokonai és ismerősei, hanem az állampolgárok szemszögéből tekintünk az államigazgatásra, ellenzékiségtől vagy kormánypártiságtól függetlenül egyetérthetünk abban, hogy szükségesek lehetnek kisebb-nagyobb korrekciók a hatékonyság érdekében. Fico ezeket későbbre ígérte, így egyelőre csak kivárni tudunk. Egy biztos: ideje lesz rá.
