A mentelmi jog gyakori témája a blognak, ma – hosszú idő után – sikerült eltörölni. Hogy miért nem ünnepeljük mégsem a demokrácia diadalát? Mert az egyik kezükkel úgy adtak, hogy a másikkal elcsesztek.
Sajnos, a zembereknek felületes ismeretei vannak a mentelmi jogról, azt hiszik, hogy a mentelmi jog az, hogy Matovič a zebrán parkolhat, pedig a dolog ennél némileg összetettebb, ahogy a komment és a trackback funkciókat nem ismerő Most-Híd frakcióvezető, Solymos László is írja egy blogbejegyzésében (ezért mi meg a linkelés funkciót nem ismerjük). Akit komolyabban érdekel a téma, és nem akar a „minden politikus hazudik” és „minden képviselő köcsög” kocsmai diskurzusánál leragadni, az az eddig hatályos törvényt itt olvashatja el.
Ha ez megvolt, olvassuk el hozzá a négy koalíciós frakcióvezető módosító javaslatát itt.
Anna Vitteková (Smer) képviselő asszony több mindennel is kiegészítette a javaslatot. A Smer nyilván azt a taktikát választotta, hogy ha sok szeméttel rakja tele a törvényt, akkor valószínűleg nem fogják megszavazni. Mert nyilván a diplomaták mentelmi jogának eltörlését nincs az a parlament, amelyik megszavazná, mivel ez szembe menne a nemzetközi joggal, arra meg tudjuk, mennyire kényes Szlovákia, lásd Sólyom László komáromi látogatása.
Vitteková kiterjesztette a törvény hatályát az ügyészekre, a főügyészre, a köztársasági elnökre, a rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a büntetés-végrehajtás és a vasúti rendőrség tagjaira is (Ez utóbbira nem is értem, hogyan, hiszen annak beolvasztását a „rendes” rendőrségbe még a Fico-kormány alatt kezdték meg, majd a jelenlegi fejezte be.)
Persze, az a képviselő, aki a választások előtt egy hónappal és egy héttel nem szavazza meg a mentelmi jog korlátozását, a saját halálos ítéletét írja alá. Ha meg az elnök nem írja alá, mindenki azt fogja mondani, hogy, persze, a rohadék (eddig akár egyet is érthetnénk), azért, mert rá is kiterjesztették a hatályát.
A jogalkotók viszont – látszik, hogy kevés magyar van bent, és azok sem néztek Kék fényt – a mentelmi jog eltörlésének hevében nem figyeltek arra, ami más okból, másképp már előjött Magyarországon.
Amikor Magyarországon bevezették az objektív felelősség elvét, és ahova volt pénz, oda kinyomtak egy telepített radart, az az abszurd helyzet állt elő, hogy a bűnözőket követő, civilnek látszó, megkülönböztető jelzést nem használó rendőrségi autókat, vagy megkülönböztető jelzést egyébként sem használó titkosszolgálati autókat fotóztak le, és érvényesítették velük szemben az objektív felelősség elvét.
Azaz, ha a rendőr egy csúnya drogdíler követett az M0-on, aki fütyült a közlekedési előírásokra, és mondjuk 150-nel tolta neki, a közeg pedig nem akart lemaradni, akkor megkapta a „zsebébe pattintott sárga csekket”. A tendenciáról az akkor még M. Kiss által főszerkesztett Kék fény is beszámolt. Aztán bevallom, nem követtem figyelemmel, mi lett a sztori sorsa. Azaz az állam – egy csomó felesleges papírmunkával – az egyik zsebéből a másikba pakolta a saját pénzét.
Anna Vitteková módosító javaslata, melyet csak Vinco „Predmafioumámrešpekt” Lukáč, Dušan Švantner (mindkettő SNS), és Ivan Chaban (SDKÚ) nem szavazott meg, de csak azért, mert nem voltak jelen, ugyanezt a helyzetet reprodukálja nálunk is.
Szal’ annak örülünk, Vincent, hogy a 150 mentelmi jogát sikerült megnyirbálni – igen, megnyirbálni, nem eltörölni, elvtársak, mert ez, amiről a tegnap és ma előadott bohózat szólt, csak a szabálysértésre vonatkozott, a többi dolog, mely az Alkotmány 78. cikkelyében írva vagyon, továbbra is érvényes, például ha a parlamenti képviselőt bűncselekmény elkövetése közben tetten érték, de a mentelmi bizottság mégsem adja ki őt, akkor azonnal el kell engedni. Ha tehát egy képviselőt azon érsz, hogy egy pajszerrel hétvégi házad ajtaját feszegeti, de a kényelmes kormánytöbbség szerint ezzel nem kell foglalkozni, akkor a képviselő a rendőrök szemébe röhög, majd elsétál ((4) Ak bol poslanec pristihnutý a zadržaný pri trestnom čine, príslušný orgán je povinný to ihneď oznámiť predsedovi Národnej rady Slovenskej republiky. Ak Mandátový a imunitný výbor Národnej rady Slovenskej republiky následný súhlas na zadržanie nedá, poslanec musí byť ihneď prepustený.) –, annak meg nem, hogy ez nem szisztematikusan, okosan, hideg fejjel, hanem a kampány hevében, a köztársaság rendjéért és biztonságáért dolgozó emberek szivatásával történt.