Bloáf a Jókai tér sarkán még rágyújtott egy búcsúcigire. Épp elköszöntünk volna, amikor egy hatalmas palesztin sálkendőt viselő, kb. 16 éves leányka ugrott oda hozzánk, és megkérdezte: bocs, az Opera erre van vagy arra? Biztosan elsőtüntető. Jó is az.
Először fél hat körül tettem egy kört a háromtól lezárt Andrássy úton. Az itt lakók biztosan örültek, hogy megint el kellett menniük valahova a halál phalloszára parkolni. A Jókai tér sarkán a HírTV közvetítőkocsija, az érkező nyuggerek meg is szólták: no, ezek már itt vannak. Az összes komolyabb (és komolytalan) magyar tévét kint láttam, volt egy rádiós dolgozó, aki gigantikus, általam eddig csak nagy, külföldi vonatkozású pozsonyi sajtóeseményeken látott (a nemzetközi gyakorlatban egyébként bevett, csak végeinken szokatlan) teleszkópos botra szerelt térmikrofonnal dolgozott, melyhez képest a TA3 oralizáló rúdja eltörpül, miként Pali bátyám pecabotjai a Fishing and Huntingot mutogatott lőcsök mellett.
Az iStyletől nem messze fotós guggol a fal mellett, és húzza be a képeket a gépbe, történetesen egy fehér Maccbe, de ezt nem azért írom le. A Szolidaritás dolgozói építik a színpadot, a hangfalakból éppen Vad Fruttik szól, nem tudom persze, hogy ők örülnek-e ennek. A Nagymező sarkán gyülekezik a Demokratikus Koalíció, a leghihetetlenebb és -hiteltelenebb politikai alakulat. Számomra érthetetlen, hogy hihet még bárki is Gyurcsány Ferencnek, de végül is, ezt nekik kell érteni, én így is teljes életet élek...
A Dalszínház utcában, az állások tövébe kuporodva két laptopos blogger vagy újságíró, az adminfelületből nem ismerem fel, serényen tölt. Az Opera előtt nincsenek kordonok, csak egy kötél van kihúzva, ejszen' örömünnepre gyűl a nép, de azért az Új Színháztól nem messze parkol egy zöld IFA, rajta rendes fémkordonok. Azért készültek. Az Opera felett az Andrássyn 27 rendőrautót számoltam meg.
Mivel valamit még el kellett intéznünk a nagy akció előtt, villamosra szálltunk, közben a tömeg egyre sűrűsödött, öregek, fiatalok, kutyások, egy-két babakocsi (ezt talán nem kéne), transzparensek, magyar és vörös zászlók. (Ez utóbbiakat hosszabb-rövidebb, de inkább hosszabb tartózkodásra küldeném Kim Dzsong Un elvtárshoz Észak-Koreába, vagy a hozzá képest már-már liberális elhajlónak számító Hu Csin-tao elvtárshoz, ott lengessék a vörös zászlójukat.) A Burger King előtt a széljobbos tüntetők maroknyi csapata, zászlót egyelőre nem bontottak, csak a tar főből, és Magyar Harcos öltözékből sejteni, hogy ők azok. A négyeshatosok ontják a tüntetőket.
Hét körül érünk vissza, ekkor már a Jókai tér – Liszt Ferenc tér vonaláig ér a tömeg, körülbelül 25 percig tart, mire a Nagymező sarkáig felküzdjük magunkat, helyenként halálközeli élményekkel fűszerezve. A sarkon már hatalmas clash megy a balra tartók, ill. a fel- vagy lefelé haladni próbálók között. Szabályos utcai harc, lehet, hogy ezt látta valaki dulakodásnak. Mindenesetre, ha ott egy provokátor elkiáltja magát, hogy segítség, megkéseltek, abból olyan taposás lett volna, hogy a West Balkán ahhoz képest ministránsfiúk focikupája. Tüntetéseken hivatalból megfordulóként nekem ez nem volt újdonság, de T. nagyon utálta, így a szinte üres Paulay Ede utcán otthagyott, én pedig a Dalszínház utcán előreosonva egészen a kordonig jutottam, mert az Operával szemben alig ezer ember állhatott. Jó pár vágóképre rákerülhettem, mert a Dalszínház-Andrássy sarkon két-három stáb is forgatott. Ott volt a rendőrség kamerás azonosító kocsija is, ami a Zöld Pardon-tüntetésről hazafelé menőket is rögzítette, a T3 jelzésű. (Remélem, azért van nekik több is, nem ezt az egyet küldik mindenhova.) Mögöttem balra őszhajú és -szakállú, magas, svájci sapkás öregúr, aki a történésektől függetlenül menetrendszerűen kb. 3,5 percenként Fúúúúúúj!-t kiáltott, jobbra tőlem alkalmilag verbuválódott, három, nagyon lelkes nyugdíjas néniből és tréfás fiatalokból álló, felettébb agilis csoport, akiktől a kint töltött egy óra alatt a lehető legváltozatosabb rigmusokat hallhattam, a klasszikus bóvli, Viktátor, elkúrtad, elkúrtad te is, takarodj; Orbán, takarodj; Twitter Tomi (amikor megjelent a mikroblogokat preferáló eurohonatya); és számtalan egyéb, az adott helyzetre reagálót, pl. senkik vagytok; csicskák; csicskák vagytok; bundás ribancok; Pintér, hány évesen mentél nyugdíjba; Pintér sintér.
Sanyi bácsit – akinek nem lett újabb titkosszolgálata, pedig mindent megtett ezért, ami pedig nem lehetett az övé, pl. a TEK, annak visszanyeste a szárnyait, példátlan titok- és hatalommonopóliumot összpontosítva a saját kezébe, véreim, magyar bloggerek, erről írjatok a sok elcseszett dizájnblog helyett – mindez nem zavarta. Nagyon emberi volt, hogy a sarkon állva elbeszélgetett a rendőri csapaterők parancsnokával, aki tisztelgés nélkül nyújtott neki kezet, valszeg ismerik egymást. Sőt, az egyik rendőrtiszt kezében egy tabletszerű valamit is láttam, de a megszokottnál vastagabb volt, mint ha egy elfektetett monitort tartott volna a kezében.
A tüntetőknek a nagyvadat nem állt módjukban kivárni. Schmitt Pált (Ha nincs köztársaság, akkor ő nem köztársasági elnök, vagy hogy is van ez? Esetleg „álamfő”?) és Orbán Viktort nem láttam bemenni a főbejáraton. A TEK-es Q7-esek a Révay és a Lázár utca felől érkeztek, valszeg onnan mentek be. Tudom, az állami vezetők biztonsága bla-bla-bla, de az nem szép dolog, hogy a vendégeket kiteszik a bundásribacozásnak, ők meg valahol beosonnak.
A rendőrség egyébként jól tette a dolgát. A tüntetők nagy része a rohamrendőröket nem látta, mert azok, egy szakasznyian, a Morrison's közelében álltak. A többi rendőr téli egyenruhát vagy gyakorlót viselt. Az első vonalban egyébként nagyon sok rendőrnő volt. Mindez együtt nem provokálja úgy a tüntetőket, mint ha felállítanának egy dupla sorfalat pajzsosokból. Ezt a nyugaton már bevett technikát, melynek lényege, hogy a kevés rendőrt küldenek látható helyre, miközben a csapaterő a közelben várakozik, és csak akkor jön elő, ha kell, nálunk Jaroslav Spišiak kezdte alkalmazni. Előtte, ha valahonnan előbújt három kóbor neonáci, kivezényelték a lovasságot, meg egy századnyi rendőri csapaterőt, lehetőség szerint zsolnaiakat vagy nagyszombatiakat, mert a többi nem harcképes, ezek meg focin edzettek, ettől a tüntetők azt hitték, hogy ők nagyon fontosak. Amikor a rendőrkordont meg kellett erősíteni, nem szaladgáltak, nem ugráltak, odavonultak és beálltak. Ez olyan negyed kilenc előtt lehetett. Ekkor zárták le az Andrássy úti járdát is egy sorfallal a Bajcsy-Zsilinszky út felé. Legalább ilyenkor láthatjuk, mily sok rendőr is él e hazán, mert egyébként Budapesten harmatgyenge a rendőri jelenlét, de ez egy külön poszt témája lehetne, és nem nekem kellene megírni. A Dalszínház utca végén volt pár fiatal suhanc, és egy copfos leányka, ők rendőr szakközepeseknek tűntek. Nem tudom, hogy azok voltak-e, mindenesetre elég szar lehet a helyzet, hogy ha már őket is ki kellett vezényelni.
A tüntetésről meg már sokat sokat írtak. Azt hiszem, nem egy hatumának kellene itt megmondani a tutit, ahogy rendkívül álságos azoknak a hatuma újságíróknak a magatartása is, akik naponta aggódnak az Új Színház miatt, miközben honi színházainkról egy büdös sort sem írnak. Én köszönöm a magyar adófizetőknek, hogy valamikor itt tanulhattam, mert ez nem természetes, ahogy a napjainkban alanyinak vélt jogon idetóduló sok kis gyíkpöcs hiszi, különös tekintettel azon lányainkra, akik acélos, jó magyar (innentől tessék Czigány Lóránt művét olvasni)-ban, s az azzal párhuzamos mo.-i letelepedésben reménykednek. Az állampolgárságotok és a szavazójogotok nem kell, ez utóbbit különben sem tartom jó ötletnek, és engem is felháborítana, ha a vajdasági vagy a romániai szlovák kisebbség szavazna a mi parlamenti választásainkon, miközben adót nem fizetnek. Szavazzanak csak Szerbiában vagy Romániában.
Azt nem értem, miért e felhajtás. A szlovák Alkotmány a magyarnál tán némileg vékonyabb, mégsem olvasták sokan, azok közül sem, akik most a kettős állampolgárság kapcsán arról regélnek, hogy nem lehet elvenni a szlovák állampolgárságot, mert benne van a Zalkotmányba’. Ahogy a magyart sem fogja a Tízmillió az éjjeli szekrénye tetejére tenni, a Biblia mellé, netán a helyébe. Az Alkotmány egy törvény, rendezzenek róla jogászkonferenciát, hirdessenek a gyerekeknek rajzpályázatot vagy mittudomén, de egy hivalkodó, 13 milliós ünnepség legalábbis köldöknéző.
És értem én, hogy az utcára tódult százezer embernek nem (csak) ezzel a jogszabállyal van baja. Ezzel nem is lehet, mivel nagyobb részük nyilván nem olvasta, hanem a mindenféle felgyülemlett társadalmi feszültség, a szar gazdasági helyzet, és a szimbolikus politizálás balfaszságainak együttállása lehet az, ami a Barátok közt elől az Andrássy útra hozta őket. Az azonban továbbra is érdekelne, hol voltak ezek a demokráciát féltő emberek az MSZP-kormányok idején, amikor pl. a legdurvább titkosszolgálati visszaélések történtek. Stb.
-----------------------------------
És emiatt nem írunk külön posztot, de olvassátok el a Szótlan Szemtanú kiváló írását a bugári kettős beszédről, és a Sme szintén kiváló Tom Nicholson-interjúját a Gorilla-ügyről.