A hét témája az egészségesek számára a lehallgatási botrány volt, a betegek természetesen az orvosok felmondása miatt aggódtak. Mi is csak az előbbi témáról írtunk ezen a héten. A szlovákiai magyar sajtótermékek a témában a hírügynökségre és a szlovák sajtóra hagyatkoztak, hisz még megbízható rendőrségi forrásaik sincsenek, nem hogy titkosszolgálatiak, pláne nem katonai elhárításbeliek.

A szlovmagy portálokon láttam, hogy nálunk ez a téma valahogy nem nagyon megy. Nem a pályaelhagyó komparatista tört elő belőlem, de pénteken végeztem egy gyors összehasonlító vizsgálatot arról, hogy melyek a szlovák és a magyar online sajtó legolvasottabb hírei. Mivel a lehallgatási botrány hétfőn robbant, ezért, ahol lehetőség volt rá, nem az aznapi olvasottsági adatokat vettem alapul, hanem egy hetet állítottam be. Mivel erre nem mindenhol volt lehetőség, volt, ahol 3 nap volt a legtöbb, megint másutt nem volt ilyen opció, az összehasonlítás nem lesz tökéletes, de a tendenciát azért kirajzolja.

Sme

 

Pravda

Hospodárske noviny

És akkor nézzük a magyarokat.

Új Szó

Bumm

Felvidék Ma

Paraméter

Hírek

Egyszer írtam egy hírt. Arról szólt, hogy egy közép-szlovákiai bíróság ablakán a tárgyalás közben kiugrott egy vádlott, és elszaladt. Egy olvasó alákommentelte: és ehhez nekünk mi közünk? Úgy látszik, ő úgy vélte, hogy ez nem a bíróságok össz-szlovákiai helyzetéről készült, felette kóros látlelet, vagy ha az is, ahhoz nekünk, szlovákiai magyaroknak mi közünk.

Pártjaink se törték össze magukat, azt hiszem, az MKP nem is nyilvávult meg az ügyben, a Most-Híd pedig egy nyilatkozatban intézte el. Tudták, hogy ezzel a témával nem fognak választókat szerezni, illetve hogy ez a kérdés az ő választóikat nem érdekli.

De ha visszagondolunk a második Dzurinda-kormányra, amikor az egészségügyi, az igazságszolgáltatási, az adó- és nyugdíjreform részben vagy egészében lezajlott, ezekről kvalifikált szlovmagy véleményt alig hallottunk. A nyugdíjreformot egyedül Sárközy Klára kommunikálta, de pl. nem emlékszem, hogy az büntetőjogi reform kapcsán egy magyar bíró vagy ügyész megszólalt volna. Az egészségügyi reformból pedig nekünk csak a hőbörgés jutott, hogy 20 koronát kell fizetni az orvosnál, aztakurva, de szlovmagy orvosaink csak akkor nyilvánultak meg, ha kérdezték őket, a szakkifejezéseket akkor is szlovákul mondva, kivéve Pásztor Lászlót.

Szal ezek után megütközni a fenti eredményeken minimum botorság lenne, egyrészt mert a szlovmagyarok nagy része anélkül is boldogan élt e hazában, hogy a Katonai Elhárítás nevű szervezet létéről bármilyen információkkal bírt volna. Magyart meg nem hallgattak le. Akkor meg mit foglalkozzunk vele, nem igaz?