A vállaltan Packa- és Kaliňák-pozitív Vanda Vavrová /aki nem hiszi, keresse meg Zuzana Račková fszh interjúját az SPW blogon, amelyben azt mondja, hogy Vavrovának az Kali , ami Monika Žemlovának (most Tódová) Spišiak/ – egyébként általam tisztelt újságíró, csak azért nem írom, hogy nagy formátumú, mert akik akarnák, azok félreérthetnék – ezen a héten sokat ekézte Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitányt, a rendőrök új értékelési rendszere miatt. A probléma szerteágazó, az értékelési rendszer bonyolult, és az tényleg nem lehet, hogy a rendőrök 3/4-e alkalmatlan...
Vavrová cikkeinek hitelét némileg csökkenti, hogy olyan rendőrök szakértenek neki, akiket éppen Spišiak rakott ki a testületből, a fő bíráló Kubíkot pl. több évtizedes munka után. Nyilván én sem dicsérném hasonló helyzetben. Az értékelésről nem akarok írni, mert a rendszerről nincs meg minden adatom, így pontatlan sajtóhírekre kellene hagyatkozni: a témát teljes egészében egy lap sem dolgozta fel, mert egyáltalán nem olvasóbarát. (Bár ha belegondolunk, hogy van 20 ezer rendőr, és mindegyiknek van családja, akkor az már egy komoly szlovák lap példányszámát közelíti...)
Jaroszláv azonban a héten egy másik témával is kinyitotta a pofonosládát. A ČTK hírét – mily furcsa – a Pravda közölte. Még mielőtt részletesen taglalnánk, egy vasárnapi flash. T.-vel a Zöld Pardon melletti szimpátiatüntetésre mentünk. A rakparton a rendőrség T-3 jelzésű kamerás azonosító furgonja mellett taktikai mellénnyel kiegészített új típusú gyakorló öltözetet viselő tonfás rendőrök ügyeltek az ingyenkoncert békés lefolyására. Voltak köztük markos legények, akiktől nem szeretnék pofont kapni, voltak átlagosak, és voltak nők is. Közülük némelyik alacsonyabb volt mint T. Ezek szerinted mekkora ütőerőt képviselnének, ha itt lenne valami? – kérdeztem T.-t, aztán belevetettük magunkat a halotti torba.
A magát bonyolult mondatszerkezetekben kifejező főrendőr ezzel a mondatával indította meg a bírálathullámot: „Megelőző célzattal járőrszolgálatban előnyösebb egy megtermett, kisportolt férfi, aki nem fél, és tekintélyt parancsol. Egy ilyen rendőr hamarabb fog biztonságérzetet kelteni az állampolgárban, mint egy szép, de fizikailag kevésbé felkészült rendőrnő.”
A hír még a Markíza éjszakai híradójában is elkaptam, a bemondónő vélhetően fintorgó arccal konferálta fel, a munkaügyi minisztériumból meg egyenesen a nemek közti egyenlőségért felelős főosztály vezetője, Oľga Pietruchová dorongolta le őt. Az esélyegyenlőségi picsogások ellenére azonban a nyilatkozat hibájául csak az „aki nem fél” kitételt róhatjuk fel. Ezt nem kellett volna. Aki viszont a nyilatkozat többi részével nem ért egyet, az vagy elvakult feminista, vagy a filmsorozatokból szerzi a rendőrséggel kapcsolatos információit, ahol Linda a Babetáról leszállva Chuck Norrisként fejbepörgőrúgásozza a jasszokat, de az élet nem ilyen, és ezt a rendőrök is tudják. /A Cirill és Metód szoboravatáson pl. a közelemben állt a(z egyik legolvasottabb posztom) Bósza János leteperésében is részt vevő Denisa P., aki titkárnő (vagy mi?) a rendőrségen. Ő fejtegette egy idősebb úrnak, hogy a férfi járőrök nem szívesen járőröznek nőkkel, mert ha balhé van, akkor azok nem tudnak úgy fellépni./ Ilyen nyilvánvaló evidenciát a politikai korrektségre és a nemek közti egyenlőségre hivatkozva tagadni botorság és – hogy Barak kolléga kedvenc modorosságával éljek – szűkkeblűség.
Persze, én sem a középkorban élek, tudom, hogy már az amerikai haditengerészet tengeralattjáróin is szolgálhatnak nők; tudom, hogy némelyik rendőrnő simán lever egy férfit; el tudom képzelni, hogy a cingárabb bűnügyi tudósítókat télen a meleg öltözködés fontosságára is figyelmeztető Marta Bujňáková őrnagy Ligetfalun is simán felpofozna egy fiatalkorú autótolvajt, de általánosságban Spišiaknak igaza van.
Amíg az esélyegyenlőségi szervezetek csócsálják a témát, addig is Jaroslav Spišiaknak küldenénk egy számot:
(A már feloszlott TNT együttesnek meg valaki elmondhatta volna, mi a különbség a rendőrség és a BV között...)
