A hírlapíró és a halál

Szögezzük le, Magyar Dal Napja anélkül, hogy az országban lenne Tankcsapda koncert, egyenesen botrány, szal’ innentől csak pótmegoldásokról beszélhetünk. A különösen gazdag programkínálatból most Budapestet és a Kobuci Kertet választottuk. Aki nem járt volna még itt, a III. kerületben van, az Árpád-híd budai hídfőjének közelében, bp-i viszonylatban barátságos sörárakkal, és hamarosan Csík- és Alvin-koncertek lesznek benne.

A Szabó Balázs Band(a) felénél értünk oda, akik hozták a „suhancos” lendületet, és  a kötelezőn felül teljesítve produkáltak élvezhető koncertet a meleg nyárdélutánban. Celebspotter egységünk Till Attilát is felfedezte a tömegben (nem tévesztettünk szerepet a Velvettel, ezért nem írjuk le a ruházatát, és hogy kivel volt).

A Besh o Dromra még egyetemi éveimből emlékszem. Ők akkor még nem voltak sztárok, én meg nem voltam blogger. Már akkor is jók voltak, amikor – szerencsére gyakran – az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyváros egyetemi klubjában vendégeskedtek, ahonnan aztán általában a Dallasba, a Mignonba, majd a Hajókabinba vitt az út. Remélem, ma is vannak diákok, akik ismerik ezt a négyszöget, feltéve, ha még léteznek ezek az üzemegységek. Besh’o-én sztem egy nem túl összeszedett koncertet produkáltak, láttam már őket jobbnak is.

Pál István Szalonna full respect! A mázsás prímásban alázat és zsenialitás egyesül.

Ferenczi György a Herfli Davidson helyett a Rackajammal lépett fel, valódi örömzenét produkálva. Akik a programkezdet óta a helyszínen voltak, azoknál a koncert idejére már kellő alkoholszint állt be, így a tar zenész nem csak a romkertben szép számmal található tarisznyás bölcsész lányokra gyakorolt láthatóan nagy hatást. Többen táncra is perdültek.

A fő attrakciónak számító Budapest Bárt szintén láttam már jobbnak is. Az ő koncertjük felénél távoztunk, remélve, hogy a MDN kassai kihelyezett tagozata is jól teljesített.