Lesznek „elektronikus karperecek” – körülbelül ennyivel intézte el a hazai sajtó nagy része azt, hogy a kormány szerdai ülésén megvitatta a Büntetés-végrehajtás koncepciója 2011–2020 című dokumentumot. A büntetés-végrehajtás kellemetlenebb oldala jelenleg bő 10 ezer embert érint Szlovákiában, azaz egy kisebb városnyit, sosem volt slágertéma, és az emberek legfeljebb akkor foglalkoztak vele, amikor a televízió a Szökés (Prison Break) című sorozatot vetítette. A Büntetés-végrehajtás koncepciója 2011–2020. valójában nagyon szomorú olvasmány, aki átrágja magát rajta, az csodálkozhat, hogy a hazai börtönökben eddig még nem történt nagyobb baj.
A 18 bv-intézet közül háromban olyannyira elöregedtek a védelmi jelzőberendezések, hogy rossz időjárás esetén nem működnek megfelelően. Tizenöt börtönben 1987-ben üzembe állított analóg telefonközpontok segítségével bonyolítják a kommunikációt. Ha valaki meglépne a kaptárból, nem biztos, hogy még a falakon belül meg tudnák állítani, a testület ugyanis elöregedett pisztolyokat használ, melyek gyakran besülnek. Ha pedig a falakon kívülre jutott, akkor 13 éves átlagéletkorú járművekkel eredhetnének a nyomába. Egy fegyencet napi 2,13 euróból kell etetni, és 3,5 négyzetméternyi életteret kell biztosítani számára, a gyakorlatban azonban az intézmények felében ezt a zsúfoltság miatt tovább kellett csökkenteni. Olvasóim többsége valószínűleg most mondja azt, hogy „jaj, nehogy már megsajnáljuk szegényeket, hisz nem ministránsok vannak a rácsok mögött”, amivel azért nem lehet teljességgel egyetérteni, mert a hazai jogrend a törvények áthágását a szabadság megvonásával szankcionálja, a méltatlan körülmények kialakítása nem része a jogi gondolkodásnak.
A katasztrofális börtönviszonyokat nem lehet az előző kormány nyakába varrni, a büntetés-végrehajtás problémáinak jó része már a múlt rendszer során létezett, a rendszerváltás után eszkalálódott – ennek csúcspontja a lipótvári börtönlázadás volt –, de a börtönviszonyok hosszútávú konszolidálásáért a kormányok legfeljebb verbálisan küzdöttek, az eredmények elmaradtak. Ez nem olyan téma, amellyel tipikusan választásokat lehet nyerni. Pedig az, hogy a helyzet normalizálódjon, a falakon kívül élő többség élete és biztonsága szempontjából is fontos.
