Már több mint 500-an olvastá(to)k a “komáromi kutyás emberről” szóló posztot. Fájdalom, a fegyvertörvény módosításáról szólót csak 200-an, de hát a kutyákat mindenki szereti, a törvényeket meg nem annyira. A kommentekben képeket szerettetek volna, íme.
(Továbbra is egy Toshiba kamerával fényképezek, az M9-es Leicára még nem jött össze a pénz, sorry, a képek azért ilyenek.) Ma beszélgettem Roberttel, majd ha lesz időm, megírom. Érdekes arc. “Te minden nap ugyanazt csinálod, én minden nap mást” – mondta. Egy darab A vadon szava a Megye utcában...
Akik olvassák a maces fiúk életmódblogját, az Egy nap a városban címűt, azok tudják, hogy a napokban sikerült munkát szerezniük egy hajléktalannak. A világért sem szeretném összemosni a két dolgot – nekem nincs egy Mac-boltom sem –, Robert ugyanis nem hajléktalan, van egy sátra, amiben jól érzi magát – bár mivel napközben őrizetlenül van, előfordul, hogy a (magyar)komáromiak elcsennek belőle valamit; vajon ki az, akinek még a kutyás embernél is kevesebbje van? –, önként indult útnak egy Antwerpen melletti városból, és szeret így élni. A megélhetéshez azonban neki is pénzre van szüksége.
Úton idefelé, Európa nyugatibb részeiben előadásokat tartott, iskolákban, sportklubokban stb. az útjáról és a kutyáiról, az ember-állat kommunikációról, amiért fizettek neki. Nálunk is szívesen vállalkozna hasonlóra angol vagy német nyelven, de alkalmi munkákra is kapható. Szal‘ ha tudsz valami ilyesmit, akkor a Megye utcai Edeny pékség előtt megtalálod, vagy hagyhatsz neki üzenetet., vagy írj kommentet. Esetleg vihetsz valami kaját a kutyáknak.
