Tegnap a kormányülésen Ľubomír Galko védelmi és Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter soron kívül megegyezett a katonai ügyészek sorsáról. Ezzel hamarosan befejeződik a katonai igazságszolgáltatás felszámolása Szlovákiában. A katonai bíróságok után a katonai ügyészségek is megszűnnek, a hadsereg tagjai felett a polgári bíróságok fognak ítélkezni.
Igaz, a folyamat nem új keletű, még az előző kormány alatt kezdődött, több lépcsőben. A folyamat „mérnöke“ valószínűleg Štefan Harabin akkori, HZDS-jelölte igazságügyi miniszter lehetett, legalábbis ezt támasztják alá a katonai bíróságok szerepéről a sajtóban tett kijelentései, és persze később maga a törvényjavaslat. 2007 novemberében Ján Kovarčík HZDS-es parlamenti képviselő, a védelmi bizottság tagja indítványozta, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A javaslat ellen az ellenzéki képviselők sem tiltakoztak, Kovarčík pedig 2008 februárjában a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához be is nyújtotta javaslatát, mely az ellenzék obstrukciós kísérlete ellenére 76 szavazattal elfogadtatott. Így a katonai bíróságok hatáskörében már csak a mintegy 20 ezer fős hadsereg állománya maradt, amely körében a bűnözési ráta kimondottan alacsony. Jogos a kérdés: melyik húszezer fős, törvénytisztelő mintapolgárok lakta város számára tartanak fenn önálló bíróságot?
Következő lépésként a parlament 2009 februárjában úgy döntött, áprilistól megszűnnek a katonai bíróságok. Egy évet hagytak annak igazolására, hogy a 20 ezer fős hadseregre felesleges húsz bírót és 58 egyéb alkalmazottat fizetni. A katonai bírósági rendszer fennállásának utolsó teljes évében a bíróságok 263 személy felett ítélkeztek. Úgy véljük, az alapvető hibát a törvényhozás nem akkor követte el, amikor kimondta a katonai bíróságok megszűnését, illetve nem most követi el, amikor ugyanerre készül a katonai ügyészségekkel kapcsolatban, hanem akkor, amikor a hadseregen kívüli egyéb fegyveres testületek dolgozóit kivonta a katonai igazságszolgáltatás alól.
A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, külön törvény rendelkezik róluk, és olyan jogosítványokkal bírnak - az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő spektrumon -, melyekkel a szülésznők, a csaposok, a Linux-rendszergazdák stb. nem. Jó lett volna, ha különlegességüket a felelősségre vonás során is megőrzik. A korábbi rendszer alkalmas volt arra, hogy felül tudjon emelkedni azokon az összefonódásokon, melyek a helyi igazságszolgáltatás és a rendőrség között kétségkívül léteznek a szoros munkakapcsolat miatt. Éppen ezért lett volna az állami rendőrség esetében különösen indokolt az előző rendszer fenntartása. Az ügyészségről szóló törvény módosítása, s ennek keretében a katonai ügyészségek felszámolása már csak az utolsó szög egy rendszereket túlélő, zömmel jól működő, a célcsoportra elrettentő erővel bíró, így társadalmilag hasznos intézményrendszer koporsójába.
(Ebben a posztban két korábbi bejegyzés részletei is felbukkannak:vagy tények, vagy továbbra is úgy gondolom.)