(Ebben a posztban a szerző egy kételyét fogja megosztani, miközben konkrét végkövetkeztetésre nem jut. Akit ez zavar, ne olvassa.)
Múlt csütörtökön került sor az egyik legjobb szlovák újságíró, Štefan Hríb Lámpa című műsorára a Joj plus csatornán. Az élő adás vendége Bugár Béla, Ján Figeľ, Richard Sulík és Ivan Mikloš volt. Ez utóbbi a miniszterelnök asszony helyett jött, aki az adás idején a miniszterelnöki hivatalt vette át elődjétől. A műsor sokadszorra jött össze, de ennek az információnak nem szükséges birtokában lennünk.
Az adás rendkívül kedélyes volt, Hríb Bugár Bélának, Figeľt Jankonak, Sulíkot Rišonak, Miklošt pedig Ivannak szólította, és természetesen tegezte.
A Lampa egy rendhagyó műsor, ahogy a Pod lampou is az volt. Hríb pedig régóta a pályán van, a .týždeň és a Joj plus pedig sokadik állomáshelye. Valszeg jól ismeri a politikusokat.
A politikusok nagy része pedig az x-edik beszélgetés után felajánlja a tegeződést az újságírónak, mikor a pán predsedázás/pán poslanecozás, ill. a pán redaktorozás kezd kínos vagy uncsi lenni, és különben is, van akivel az ember heti kapcsolatban áll, sőt, nagyobb szerkesztőségekben némelyik kollégával nem beszélgetnek annyit, mint egyes politikusokkal.
Visszagondolok, amikor első munkahelyemen nagy lelkesedéssel egy interjút készítettem, a főnököm nem engedte adásba, mert tegeztem az interjúalanyt. Azt mondta, mi közszolgálati intézmény vagyunk, és ennek nem arról kell szólnia, hogy a riporter és az alany bratyizik. H………! - gondoltam magamban, de azért megpróbálkoztam: de hát a kereskedelmi rádiók… Azok kereskedelmi rádiók! - mondta ő, és lezártnak tekintette a vitát. Na de hát mért játsszuk, hogy magázódunk, ha közben tegeződünk?! - vívódott gyermeki lelkem. A beszélgetés egy irodalmárral készült, akkoriban még nem nagyon ismertem politikusokat, vagy akiket igen, azokkal sem tegeződtünk. Pályakezdő voltam, no.
A nyomtatott és online sajtóban aztán már könnyebben ment a dolog, az interjúkat tegeződve készítettem, és magázó formában írtam le.
Na de az alapkérdés: miért magázódjunk kifelé, ha közben tegeződünk?
Talán mert a nézőt, olvasót kurvára nem érdekli, hogy úgy egyébként milyen személyes kapcsolatban vagyunk az adott politikussal. A magázás távolságtartóbbnak tűnik. Jankonak nevezni a negyedik legerősebb parlamenti párt elnökét és a kormány alelnökét már-már dehonesztáló, vagy humoros. Szal' én nem tudom, hogy jó ötlet-e egy politikai vitaműsorban vezető politikusokkal bratyizni a műsorvezetőknek. A csehszlovák viszonyban abszolút etalon Václav Moravec sem teszi, holott ő is biztosan sok politikust ismer. Inkább nem kéne. Vagy rosszul látom?
