Sima, majdhogynem protokolláris záró egyeztetésnek indult a reménybeli koalíciós partnerek keddi ülése. Miután a szakértői csoportok végigegyeztették az előző hetet, és az előzetes nyilatkozatok alapján a pártvezetőkre már csak néhány problematikus pont megvitatása várt, a nézők joggal várhatták, hogy már az esti híradókban bemutatják a csillogó szemű pártelnököket, akik az egyezséget lobogtatják a kamerák felé. Nem így történt.
Az éjféli harangszó gyűrött politikusokat csalt elő a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió székházából. A szituációt Iveta Radičová „osztályfőnök” úgy jellemezte: intenzív tárgyalások vannak mögöttünk.
Annak, hogy négy (hat?) politikai erő fogja alkotni az immár kormányalakítási megbízást kapott Iveta Radičová kabinetjét, ára van. Azt próbáltuk keresni, ami összeköt bennünket, nem pedig azt, ami elválaszt – fogalmazott a megbízott miniszterelnök. Ennek a közhelyszerű mondatnak azonban Szlovákiában nagyon rossz üzenete van, Robert Fico szájából minden, Gyurcsány Ferenccel vagy Bajnai Gordonnal folytatott tárgyalása után elhangzott, jelentése pedig megközelítőleg annyi: valami nagyon minimálisat tudtunk elérni.
Az alkunak pedig már konkrét vesztesei is vannak, a katolikusok, a saját nemükhöz vonzódók; azok, akik nem lépnek a fűre, hanem szívják; és a kisebbségek. A kereszténydemokratáknak most sem sikerült elérni, hogy a lelkiismereti szabadságról szóló kitétel a kormányprogram része legyen. A homoszexuálisok és leszbikusok érdekképviseletét egyetlen párt vállalta fel, a Szabadság és Szolidaritás, a többiek úgy tettek, mintha az ország összlakossága heteroszexuális lenne. Így a melegek az érdekképviselet reményében tették a borítékba az ötös listát június 12-én, mivel a többi politikai erő levegőnek, vagy valami sokkal rosszabbnak nézte őket. Ugyancsak érthető azok szimpátiája a bloggerből lett politikus iránt, akik azért rokonszenveztek vele, mert azt akarta elérni, hogy egy nem drogfüggő, pusztán kíváncsi gimnazistának, akit elkapnak egy „spanglival”, ne legyen priusza, azaz a marihuána dekriminalizációját (és nem legalizálását, ahogy többek szándékosan igyekeztek félremagyarázni).
Ők most koppantak, ahogy a kisebbségek – mi – is: a Fico-kormány által bevezetett, esztelen, nacionalista törvények szankcióinak enyhítésére vagy eltörlésére ugyan mutatkozott szándék, de azt már most kimondták, komplex kisebbségekről szóló törvény nem lesz. Az egyeztetésekből – úgy tűnik – az SDKÚ került ki a legjobban.
Persze, amiben sikerült megegyezni, az tiszteletre méltó, és garancia lehet egy jelenleginél jobb kormányzat felállítására. Robert Fico távol tartása a hatalomtól azonban a koalíciós pártok tipikus identitásképző elemeinek egy részét is bedarálta.
