A hírlapíró és a halál

Nemrégiben a Godot Dumaszínházban jártam. A jegyeket ajándékba kaptam T.-től.  Novemberben sikerült jegyet vennie, februárra. Hadházira és Bödőcsre csak beláthatatlan időn belül lett volna jegy. Egy Beliczai Balázs - Szupkay Viktor - Aranyosi Péter előadásra sikerült eljutnunk.

A Godot Kávéház a belváros szívében található, jól megközelíthető. Ha az Operabál miatt az Andrássy úti parkolóhelyek nem lettek volna lezárva, akkor valszeg parkolóhelyet sem lett volna gond találni. Megszámoltam, kb. 90 ember szoronghatott a csontig egymásba tolt asztalok mellett. Akik a klozet előtti térben ültek - nyolcan -, azok nem láttak rá az előadóra. Szívás, főként, mert a mikrofonzsinór alatt ülők is annyit fizetnek, mint akire 50x rányitják a klozetajtót.

A túlzsúfoltság nem kellemes, ha szar helyen ülsz, kicsavarodott nyakkal kell nézned a produkciót, szerencsére nekünk jó helyünk volt; viszont az árak korrektek és a személyzet kedves. Ennyit a körítésről.

Az est folyamán a minél nagyobb rentabilitás végett a szájkaratemesterek egy kb. 1,5 négyzetméteres helyen állnak, asztalok közé szorítva, és vezetékes mikrofonba beszélnek.
Elsőként Beliczai Balázs lépett fel. A tévés fellépések nyomán eddig őt a középmezőnybe soroltam, de élőben sokkal jobb. Beliczai mintegy fél órát beszélt. Egy keveset buzizott is. Úgy látszik, erre van igény, mert Kis Ádámnak is bejött a tévében, és itt is nevetve reagált rá a közönség. (Aranyosi meg cigányozott. Úgy látszik, enélkül nem is próbálkoznak szórakoztatással Mo.-n.)

A leggyengébb láncszem Szupkay Viktor volt, a műsor fele már megvolt a tévéből. Az ember idegondol egy "Hát ezért fizettem én?" Tomcat-pólót. A műsor többi része szórakoztató volt, ez viszont bosszantó. Biztos nem könnyű mindig új poénokat gyártani, de ha nem megy, akkor meg lehet fogni a péklapátot… Tuti, hogy a Dumaszínházban olyan arcok mennek, akik ezt a produkciót már látták a tévében, így velük szemben nem tisztességes a recikláció.

Az estet Aranyosi Péter zárta. Bő háromnegyed órát szövegelt. Rajta látszott a leginkább, hogy nemcsak egy feladatot hajt végre, hanem élvezi is, amit csinál. Igyekezett kapcsolatot teremteni a közönséggel, bár a jelentkezzen ez, jelentkezzen az nekem nem jön be, fizettem bazmeg, szórakoztassál, ne tegyél fel kérdéseket. Aranyosi tipikusan az az ember, akit oda tudsz képzelni a kocsmaasztalod mellé, ahol pontfénytől nem megvilágítva, mikrofon nélkül, élőbeszédszerűen mondja el ugyanezeket a poénokat.

Na, hát köszönöm, fiúk, köszönöm, T.

--------------------------------------------------
Emiatt nem írunk külön posztot, de a központi napilap pénteki száma összeállításban foglalkozik azokkal a parlamenti képviselőkkel, akik lassan lejáró megbízatási időszakuk során passzívak voltak.  Közülük is a mester Szigeti János, aki csak levegőt venni jelent meg az ülésteremben. Vele a lap interjút közöl. Szigeti azt állítja, "nem szabad egy képviselőt a szerint megítélni, hogy felszólal-e a parlamentben". Nos, Szigeti úr, kérdezze meg Búcson a kocsmában, a boltban, a szőlőhegyen, hogy a nép, az istenadta is egyetért-e az ön érveivel. Mert szerintem nem.