A hírlapíró és a halál

Ha azt mondom, hexogén, az a háziasszony/kiégett humánpolitikai menedzser/nyugalmazott latintanár/december után depressziós pontyárus is tudni fogja, hogy az egy harcászati robbanóanyag, aki életében nem látott egy részt sem a 24-ből, a világsajtót bejárta poprádi bombahír, így a hír szintjén nem is írunk semmit arról, hogy a fatökű szlovák rendőrök gyakorlatozás közben robbanószert hagytak egy utas hátizsákjában.

Inkább egy elmaradt eseményről teszünk rövid említést. Ma lett volna a napja, hogy 11 órakor Robert Kaliňák belügyminiszter, és Ján Packa országos rendőrfőkapitány értékelte volna a közúti közlekedési törvény hozadékát. Ám a belügy kommunikációs osztályától ma kaptam egy levelet (persze nem exkluzíve, egy vagyok az 50 ezer címzett között).

Ebben azt írják, elmarad a sajtótájékoztató, mert: a 2009-es év közlekedési statisztikáinak kiértékelése több időt vesz igénybe. Hát érti ezt valaki? Egy adóinkból élő intézmény meghirdeti, hogy beszámol a közlekedési statisztikákról, aztán – mit tesz Isten? – kiderül, hogy a saját maga által felállított határidőn belül nem tudja elkészíteni a statisztikát. Hát ki látott már ilyent? Egy magáncégnél ezért úgy vágnák ki az alkalmazottat, mint a macskát szarni.

Nem arról van szó, hogy tudják: a kutyát nem érdekli a közlekedési törvény, és mindenki a plasztikról kérdezne... Meg arról, hogy nem akarnak-e lemondani, ami minimum elvárható lenne.

Érdekes mód, 2006. szeptember 12-én nemcsak e két férfiú, de még Robert Fico is talált időt arra, hogy nyomozói és vérbírói szerepben páváskodjon. De azon a lányon kívül ki emlékszik már erre?