(két személyesebb)
XY egy pozsonyi áruház csomagmegőrzőjében felejtette a kézitáskáját vasárnap. Mivel ő hazament Komáromba, én pedig Pozsonyban voltam, megkért, hozzam el neki. A táska ma került vissza hozzá, így négy napig mobiltelefon nélkül volt kénytelen élni. És kibírta.
A kilencvenes évekig családunknak még vezetékes telefonja se volt. És mégis felnőttem. Szüleim a munkahelyükről hívták fel a rokonokat, akik nagy részének szintén csak a munkahelyén volt telefonja. Az akkori csajomat egy közeli telefonfülkéből hívogattam.
Mo.-on aztán végigjártam mindhárom szolgáltatót, a Pannonnál kezdtem, a Vodánál folytattam, és amikor végleg eljöttem Mo.-ról, az átmeneti periódusra még volt egy Westelem. S amikor tanulmányaim során rövid időre Pozsonyba kerültem, az Átriárky egyik fülkéjéből lehetett húszforintos érmével telefonálni. A gép tízkoronásként ismerte fel, tehát nagyon megérte.
Amikor A VÖLGY-ben vagyok, és 12 napig nincs mobil, azt nemhogy kibírom, de semmiféle traumát nem okoz számomra. Talán az én generációm egésze így van ezzel, s talán még a késő húszasok is… És akkor most jön az a mondat, hogy bezzeg a mai fiatalok. Trolin, buszon, villamoson, megállóban, utcán, plázákban hallom, mennyire lényegtelen dolgokat mondanak a telefonba. Beszélgetnek a beszélgetésért. Verbálisan kurkásszák egymást, mint a majmok. És nincsenek barátaik, csak a Facebookon.
Persze kell mobil, ez nem vitás, s már rég nem bunkofon, mint hajdan volt. Mindössze egy dologra emlékeztetnénk. A telelfontalan világban, ha megegyeztünk valamiben, akkor az úgy volt. Ma pedig legfeljebb rácsörgünk a barátainkra, hogy nem, mégsem megyünk sörre, mert…
*****
Én nem tudom, hogy van-e válság a személyszállításban. Ma voltam fogorvosnál egy ismert blogger rokonánál, akinek rendelője mellé egy taxis cég költözött. Miközben ott várakoztam, átlag 3 percenként csörgött valamelyik a két mobil és a vezetékes telefonok közül, a diszpécser néni pedig szüntelen mondta az URH-ba, hogy hova kell a „fuharosoknak” menni. Szal’ lófasz van itt, nem válság.
A taxik egy jelentős részét a Sirály kollégiumhoz rendelték. Most vagy nagyon olcsó manapság taxizni, vagy kollégiumot nemcsak a szociális rászorultság alapján lehet szerezni. (Persze, az is tény, hogy kurva messze van az a kollégium az iskolától. Na de hát az Öthalmi út sem volt közel…)
*****
Kiváló interjú Váncsa Istvánnal a Comment:com-on.
(Ez a Hírlapíró és a halál blog 950. bejegyzése. Az ezredik már csak 2010-ben fog összejönni:-)
