(Egy tanulmány mellékterméke, volt már ilyen. Nem irodalomtörténeti érdeklődésűek kíméljenek.)
Adott Tido J(ozef). Gašpar közismert szlovák író, aki nem mondott ellene a politikai élet csábításának, és elvállalta a fasiszta Szlovák Állam kormányhivatala sajtóosztályának vezetését. Majd 1941 és 1945 között a propagandahivatal igazgatója volt. 1945-ben elfogták, majd a népbíróság életfogytra ítélte, és csak az 1958-as amnesztiával szabadult. Érsekújvárban halt meg. (Egyébként a Smer EP-képviselőjének, Boris Zalának a nagypapája, de ez nem tartozik a tárgyhoz.)
Adott Ján Hrušovský közismert szlovák író. 1939-1942 között a Slovenská politika főszerkesztője. 1942-43-ban a fasiszta Hlinka Gárda lapjának, a Gardistának a szerkesztője. 1943-45 között a propagandahivatal munkatársa. Most az a mondat következhetne, hogy 1945-ben elfogták, majd a népbíróság ..., de nem. 1946-tól 1956-ig a Sloboda című lap szerkesztője. És milyen lap volt a Sloboda, kedves gyerekek? Hát pártlap! De nem a Hrušovský és Gašpar által is híven szolgált Hlinka Szlovák Néppártjáé, hanem bizony Csehszlovákia Kommunista Pártjáé.
Hogy lesz a meggyőződéses fasisztából – jelige propagandahivatal –, de legalábbis ľudákból meggyőződéses kommunista?
