Nemrégiben egy író ember azt nyilatkozta, hogy az emberben meg kell érnie a témáknak. "Vannak élményeim, melyekhez csak évek-évtizedek múltán tudok visszatalálni a rögzítés, az elrendezés szándékával" - mondta.
Nekem is volt egy megdöbbentő élményem a hétvégén, melyet még nem tudtam feldolgozni.
Nekem is volt egy megdöbbentő élményem a hétvégén, melyet még nem tudtam feldolgozni.
Szombaton egy komáromi járásbeli településen konferáltam egy rendezvényt. A kultúrházban bő százan lehettek, s mivel volt köztük vagy 15 szlovák, abból két autónyi pozsonyi, ezért két nyelven hangzottak el a dolgok. A két felkonf között váltásként azt találtam mondani, hogy azonnal folytatjuk a műsort, csak még az előbbieket elmondom államnyelven.
A szünetben szalad utánam az egyik rendező hölgy: "Kedves Kon Ferenc úr, minden nagyon jó, de ha megkérhetem, ne mondja többet azt, hogy államnyelven, mert a szlovákok megjegyzéseket tettek".
Én ezt nyugtáztam, mert ez nem szerelem, hanem kereskedelmi alapú együttműködés, és ne cselekedjünk a megrendelő szándékaival szemben, de wazze:
1. Honnan értették a szlovákok, hogy mit mondtam?
2. Miért zavarja őket, ha az államnyelvüket államnyelvnek nevezem. Hát nem ezt akarták?
Furcsa, no.
A szünetben szalad utánam az egyik rendező hölgy: "Kedves Kon Ferenc úr, minden nagyon jó, de ha megkérhetem, ne mondja többet azt, hogy államnyelven, mert a szlovákok megjegyzéseket tettek".
Én ezt nyugtáztam, mert ez nem szerelem, hanem kereskedelmi alapú együttműködés, és ne cselekedjünk a megrendelő szándékaival szemben, de wazze:
1. Honnan értették a szlovákok, hogy mit mondtam?
2. Miért zavarja őket, ha az államnyelvüket államnyelvnek nevezem. Hát nem ezt akarták?
Furcsa, no.
