A hírlapíró és a halál

Csak a dokumentálás szándékával: ezt még aug. elején írtam, a Vág partján, notbi+inverter+huawei. Nem ez legjobb írásom, akkor még uborkaszezon volt. Bezzeg most.

Lassan, de biztosan a vége felé közeledik a nyári uborkaszezon, azonban a meleg nyár e szakaszába egyelőre csak a külföldi szlovák szervezetek nyelvtörvénnyel kapcsolatos állásfoglalásai visznek némi színt, na meg Duray Miklós szarkasztikus humora. 

A hazai politikai élet veterán matadora egy olyan kijelentése miatt került megint kutyaszorítóba, melyet valószínűleg sokan osztanak, a megszólalóhoz való viszonyulásuktól függetlenül. A 2006-os kormányalakítás után az InfoRádióban fasisztának találta nevezni a Szlovák Nemzeti Pártot. Ezért Slotáék bocsánatkérést és egymillió koronát követeltek tőle. Ha ön is úgy látja ezt a kérdést, mint Duray, álláspontját semmiképp ne hozza nyilvánosságra, egyrészt mert drága lehet, másrészt, mert Szilágyi Erzsébetként levelét meg kell írnia. Így tett Duray is, ám a megkövetés egy megkövezéssel ért fel a nemzetiek számára: azt ugyanis nem Andrej Sládkovič, hanem Petőfi Sándor nyelvén tette meg. Milan Kundera óta tudjuk, hogy a tréfák, még ha pillanatnyilag jó ötletnek is tűnnek, nem mindig azok, s akár balul is elsülhetnek. Duray szerint ő teljesítette a bíróság által kirótt kötelességét, a nemzetiek ezt másként látják. Mindenesetre egy esetleges nyelvi per mindkét oldal számára tanulságos lehet… Akárhogy is végződjön a történet, a közadakozás helyett példás tett lenne, ha az a zsolnai kerületi lakos, aki elvitte a héten a jackpotot, beszállna az esetleges bírság kifizetésébe. Ebből aztán a nemzeti vezér kifizethetné az útlevél-ellenőrzés nélkül való felszállásért kiszabott bírságot. Már ha kapna… Persze, az is lehet, hogy ő a nyertes szelvény gazdája.

Kisebbségiként furcsa volt azzal szembesülni, hogy egyes kisebbségi szlovák szervezetek érthetetlen módon szimpatizálnak a nyelvtörvénnyel. Előbb a Külföldi Szlovákok Világszövetsége adott ki egy nyilatkozatot, melyben kulturális identitásuk fontos részének nevezték a jogszabályt, egyben deklarálták a szlovák nemzet egységét és oszthatatlanságát (érdekes mód, ha valaki ugyanezt a magyar térfélen teszi meg, rögtön Trianon relativizálóját, revizionistát, nacionalistát látnak benne). Csak azt nem értem, hogy a bánatba lehet az ő kulturális identitásuk része, amikor a nyelvtörvény hatálya csak Szlovákia területére terjed ki. És miért jobb nekik attól, ha nekünk rosszabb. A felhíváshoz csatlakozott a NagyBritanniában élő szlovákok szövetsége is. Kíváncsian várom, hogy az ugandai, nepáli, naurui szlovákok mikor állnak elő saját felhívásukkal.

De legalább Robert Fico előkerült a héten. Előzőleg a szlovák sajtó egy szegmense próbált találgatni, hol is lehet a gerincbántalmakkal küszködő honfiú. Végre előkerült, és tartott egy haknit a nagy állami építkezéseken. A hátfájás nagyon kellemetlen tud lenni, ezért ebből mihamarabbi gyógyulást kívánunk neki, de jó lenne, ha a kórral együtt eszméi egy részétől is megszabadulna.