Mindig is foglalkoztatott, halálosan túlelektronizált korunkban mi történik elektronikus tartalmainkkal, miután távoztunk ez árnyékvilágból az örök vadászmezőkre. Megdöglik a tevénk a Teveklubban, iwiw és MyVIP adatlapjainkon hiába kattintanak be ismerősnek. Töröljék-e azt élő rokonaink? Vagy tegyenek oda egy ilyen "disclaimert", mint egy sajnos, nagyon fiatalon elhunyt ismerősöm édesanyja tette: "Üzenem, minden kedves barátnak, ismerősnek, akik még ezután jelentkeznek, hogy P. Zs. P. 2004. márc. 27-én tragikus hirtelenséggel elhunyt.
/P. Á., az édesanyja/"
Mi lesz egy halott ember blogjával? Igen, Eduardo, rád gondolok, aki április 16-án még posztoltál a temerini fiúk ügyéről, melyet szíveden viseltél, utána pár órával pedig alsógatyában lőttek le, ahogy a képeken láttam, hátulról.
Azelőtt csak olykor-olykor néztem rá a blogspoton írt blogjára, mert hát mégiscsak egy intézmény volt, de múlt csütörtök óta minden nap megnézem, történik-e vele valami. Tudt/ja-e valaki a jelszavát? Ha igen, kitesz-e egy gyertyát, mondván: ez már nem fog frissülni? Kitegyen-e?
Eduardo Rózsa Florest, vagy Rózsa Flores Eudardót nem ismertem személyesen, de olvastam két könyvét, a Mocskos háború című kvázi dokuját, és a Hűség című verseskötetét. Ama bizonyos dél-magyarországi nagyváros egyetemi könyvtárában megvoltak, és hát az ember nem Scienecia Sacrát olvas mindig... Ráadásul a Mocskos háború nagyon is jó könyv. A Hűség egyik versét pedig úgy fejezi be, hogy (sajnos, nem tudom pontosan idézni emlékezetből) x hónapja már csak a puskájával alszik.
Múlt csütörtökön már lejárt a műszakom, de utána egy technikailag széteső webkonfon voltam, és bele-belenéztem a hírekbe. Szakmai ártalom. Az MTI-ben láttam, hogy magyarok bolíviai lelövéséről adtak ki egy gyorshírt. Megdöbbenésem másnap annál nagyobb volt, mikor egyértelműen kiadták, hogy Rózsa Flores Eduardo volt az egyik áldozat. Aztán megnéztem a bolíviai tévé minden kétséget kizáró felvételét is, melyen ott volt vérbe fagyva.
Számomra már az is furcsa volt, hogy a Laude Könyvkiadó szerző nélküli (szerző számára nem vállalható?) trashkönyvébe, A világ legnagyobb terroristái címűbe is bekerült, Jacques Vergès és Abu Nidal közé. Mindössze egy oldalt kapott, sok valótlansággal. Már akkor sem értettem, mit keres abban a könyvben összefűzött papírlaphalmazban, hiszen nem terrorista, hanem "az ember, aki védte Szentlászlót".
A híreket mindenki elolvashatja a hírportálokon, Gabriel García Márquez nyelvét beszélők előnyben, mert ők azokat is el tudják olvasni, amiket én nem. Egy héttel a bolíviai kommandósakció után már elég sokat tudunk, persze, messze nem eleget. De azt egybehangzóan állítják a hírügynökségek, hogy nem volt tűzharc, mert a másik félnél nem voltak fegyverek.
Az m1 kedd este bemutatta a Kepes Andrásnak elmondott kvázi végrendeletét. Ebből az derült ki: azért utazott vissza szülőhazájába, hogy Santa Cruz tartomány védelmét megszervezze.
Eduardo idealista volt, és ideáljaiért kész volt az életével fizetni.
/P. Á., az édesanyja/"
Mi lesz egy halott ember blogjával? Igen, Eduardo, rád gondolok, aki április 16-án még posztoltál a temerini fiúk ügyéről, melyet szíveden viseltél, utána pár órával pedig alsógatyában lőttek le, ahogy a képeken láttam, hátulról.
Azelőtt csak olykor-olykor néztem rá a blogspoton írt blogjára, mert hát mégiscsak egy intézmény volt, de múlt csütörtök óta minden nap megnézem, történik-e vele valami. Tudt/ja-e valaki a jelszavát? Ha igen, kitesz-e egy gyertyát, mondván: ez már nem fog frissülni? Kitegyen-e?
Eduardo Rózsa Florest, vagy Rózsa Flores Eudardót nem ismertem személyesen, de olvastam két könyvét, a Mocskos háború című kvázi dokuját, és a Hűség című verseskötetét. Ama bizonyos dél-magyarországi nagyváros egyetemi könyvtárában megvoltak, és hát az ember nem Scienecia Sacrát olvas mindig... Ráadásul a Mocskos háború nagyon is jó könyv. A Hűség egyik versét pedig úgy fejezi be, hogy (sajnos, nem tudom pontosan idézni emlékezetből) x hónapja már csak a puskájával alszik.
Múlt csütörtökön már lejárt a műszakom, de utána egy technikailag széteső webkonfon voltam, és bele-belenéztem a hírekbe. Szakmai ártalom. Az MTI-ben láttam, hogy magyarok bolíviai lelövéséről adtak ki egy gyorshírt. Megdöbbenésem másnap annál nagyobb volt, mikor egyértelműen kiadták, hogy Rózsa Flores Eduardo volt az egyik áldozat. Aztán megnéztem a bolíviai tévé minden kétséget kizáró felvételét is, melyen ott volt vérbe fagyva.
Számomra már az is furcsa volt, hogy a Laude Könyvkiadó szerző nélküli (szerző számára nem vállalható?) trashkönyvébe, A világ legnagyobb terroristái címűbe is bekerült, Jacques Vergès és Abu Nidal közé. Mindössze egy oldalt kapott, sok valótlansággal. Már akkor sem értettem, mit keres abban a könyvben összefűzött papírlaphalmazban, hiszen nem terrorista, hanem "az ember, aki védte Szentlászlót".
A híreket mindenki elolvashatja a hírportálokon, Gabriel García Márquez nyelvét beszélők előnyben, mert ők azokat is el tudják olvasni, amiket én nem. Egy héttel a bolíviai kommandósakció után már elég sokat tudunk, persze, messze nem eleget. De azt egybehangzóan állítják a hírügynökségek, hogy nem volt tűzharc, mert a másik félnél nem voltak fegyverek.
Az m1 kedd este bemutatta a Kepes Andrásnak elmondott kvázi végrendeletét. Ebből az derült ki: azért utazott vissza szülőhazájába, hogy Santa Cruz tartomány védelmét megszervezze.
Eduardo idealista volt, és ideáljaiért kész volt az életével fizetni.
Magyarosi Árpáddal és Michael Dwyerrel együtt nyugodj békében.
