Nemrégiben Méla Béla írt egy bejegyzést A Cozma-gyilkosság margójára címmel. Ebben még különösebb újdonság nem lenne, a Cozma-gyilkosságról kurva sokan írtak posztot. A bejegyzés egyébként korrekt. S hozzá születtek kommentek is. Mindjárt az elsőt ide is másolom:

1. utca embere  |  February 16th, 2009 at 8:10 am
Mi van Béla ? Csak a jó messzi példákkal mersz Te is előhuzakodni ? Ja, mert Enying messze van ( bevallom eddig aztsem tudtam hogy van ilyen falu, hála istennek ).
Ez jellemző rátok riporterek “, ahelyett hogy oknyomozók lennétek csak neoliberális vinyogók vagytok, egy b.szari alakok ( tisztelet a kivételnek ) akik csak akkor mernek valamit valakiről leirni ha az illető már halott vagy már rácsok mögött van ” ! És ez jellemző rátok, sunyi kis megalkuvó, minden mögött szenzáációt ls egyben pénz-hasznot kiszagolgatók ! A komáromi enyingiekről miért nem mer senk sem irni ? Ja hogy azok túl közel vannak, valahol az autóbusz állomás környékén, ja az már ” helyi ” probléma, vagyis itt addig nincs is probléma még nem egy politikus parasztot vagy idegen sportolót kaszabolnak le ! Ugye ? A fát meg vágja a hátán a kispolgár, ingyen ? Vagy netán ingyen mi irjuk meg az ujságirók helyeta problémát ? Neröhögtess képviselő úr ! Ezzel a cikkel csak kinevetteted magad, ez jőtanács ! Lerágott csont !

Ez lesz mai témának. Nem ez a helyesírási hibáktól hemzsegő, primitív hozzászólás, hanem a jelenség. Az utca embere azt kifogásolja, hogy egy helyi hírportál nem ír a helyi Enyigekről. Merthogy szerinte vannak. Vannak, ez tény. De mit kezdjen a szervezett bűnözéssel egy helyi lap? Legyünk realisták: nálunk nagy részük semmit, vagy nagyon keveset.

A hazai - az egyszerűség kedvéért maradjunk a nyomtatottnál - sajtót (a női magazinok és az autós újságok, valamint az FHM most nem téma, jó?) durván három csoportra oszthatjuk. Vannak a pozsonyi, központi lapok - a véleményformálók: Sme, Pravda, Hospodárske noviny, Új Szó (ez utóbbi helyzete specifikus, lévén, hogy Turócszentmártonban nagyon kevesen olvassák, de ez most nem tárgy a jelen bejegyzésnek), és a két, egymást ölve az előzőktől is olvasókat elszipkázó könnyedebb, vagy, ha úgy tetszik bulvár: a megingathatatlan piacvezető Nový čas, és a piacvezetőt megingatni akaró Plus 1 deň. Ezeknek van pozsonyi szerkesztőségük, és jól-rosszul kiépített regionális tudósítói hálózatuk, fotóval, videóval. (Meg persze vannak oknyomozásba belemenő hetilapok, pl. Týždeň, vagy a Plus 7 dní, ez utóbbi ugyanebben a felállásban működve, és a Pluskánál régiós arcok is írnak elég kemény dolgokat.)

Aztán vannak a regionális lapok, regionális napilapból csak egy van (ami tulajdonképpen hat), Kelet-Szlovákiában a Korzár, ill. vannak regionális hetilapok (pár itt).

S végül vannak a tényleg helyi lapok, melyek önkormányzati fenntartásúak, vagy magánkézben vannak.

A kérdés - ismételjük meg újra - mit tudnak tenni ezek a (szervezett) bűnözéssel?

A nagy, országos lapok régiós tudósítója jobb helyzetben van, mint mondjuk egy városi lap szerkesztője. Mert maga mögött tudhatja a nagy, távoli kiadói csoport támogatását. Ha van valami olyan maffiaügy, amit saját, jól felfogott érdekében nem akar - nem mer - megírni, ezt jelezheti a pozsonyi központ felé, megszerezi a háttérinfókat, leegyezi az interjúkat, és aztán a fővárosi "centrálából" kiszáll az oknyomozó sztárriporter, felgöngyölíti a dolgot, (vagy nem, mindenesetre) ír róla egy vagy több cikket, és tovább él Pozsony boldog anonimitásában. Ugyanez a helyzet a pozsonyi nagy ügyekkel.

Sajnos azonban, a legtöbbször ennyi történik, és ahogy Nagy Feró mondta a mára klasszikussá vált állatmesében: és ennyiben maradtunk, jó éjszakát, gyerekek. Szlovákia nem Amerika, ahol a The Washington Post elnököt tud buktatni, nálunk a sajtó még senkit sem késztetett lemondásra, vagy nem úgy (persze, ez sok minden függvénye, nem helyénvaló tehát a túlzó leegyszerűsítés.) Ugyanígy a rendőrségnek kötelessége lenne megvizsgálni minden olyan bűncselekmény körülményeit, amelyről tudomást szerez, akár a sajtóból is. Ehhez képest nem törik össze magukat, arra hivatkozva, hogy nem történt feljelentés. De hát vannak dolgok, melyek hivatalból üldözendők…

A regionális és a helyi lapok ezzel szemben esélytelenek. Ha mondjuk a Komáromi Lapok, a Dunaszerdahelyi Hírnök, vagy a Bátorkeszi Alap, esetleg a Somorja és vidéke megírja valakiről, hogy XY kibaszott maffiózó, a benzinkútja mellett lányokat futtat, drogot árul, a WC-ben pedig hasadóanyaggal üzletel, azt elolvassa párezer ember. Legfeljebb annyit mondanak, hogy hát igen, jól megírta (de a dolgot a faluban/városban amúgy is mindenki tudta, csak senki nem csinál semmit), oszt over. A szerző kap havi tízezer koronát, és esetleg a szélvédőjét is betörik (netán az arcát).

Ugyanez a helyzet a regionális lapokkal, csak kicsit nagyobba. Nem véletlen, hogy a Šalinger-ügyről a zsolnai regionális lap nem törte össze magát, hogy tudósítson, csak most, amikor František már évek óta nehéz vasban van. Mert ezekben a lapokban nincs az a pénz, amiért ezt megérje. Valszeg a Bummban sincs, de természetesen egyik hazai magyar portálon sem látom a népet egyébként kétségkívül foglalkoztató tényfeltáró írásokat a szervezett bűnözés és a megyei önkormányzat összefonódásáról (elméleti példa). 

S most tehetnénk fel a kérdést, hogy ez nem meggyőződés, hanem pénz kérdése? Nos, igen. Persze, kell szeretni is ezt a dzsobot, de azt nem nehéz. A másik oldalon viszont érezni kell az anyagi, a lét- és jogbiztonságot is. Azt, hogy aki a cigánysoron, vagy a szenci villanegyedben egy szál diktafonba kérdezgeti az ott lakókat, hogy hol lakik az, aki kurvákat futtat, többet keressen, mint a parlamenti tudósító, akinek legfeljebb annyit mondanak, hogy nem nyilatkozom, de megütni 15 évente egyszer akarják csak. Azt, hogy ha fel akarják gyújtani a házát,  akkor arról egy ország tudjon, és a belügyminiszter foglalkozzon az ügyével. Azt, hogyha leírja, hogy az iskolafelújításra szánt mész felét a polgármester pincéjénél rakták le, és az bepereli őt, akkor a legjobb pozsonyi ügyvédek szálljanak szembe a kiadó költségén a polgármester nem különben jó pozsonyi ügyvédeivel. Ahol ezt biztosítani tudják, ott van oknyomozás. Ahol meg nem, ott marad továbbra is az, hogy: A megyefőnök egy korrupt geci - írja 14. számában a Plus 7 dní.

És befejezésként: aki ilyen dolgokba belemegy, a fentiek mellett sem érezheti magát biztonságban, akkor sem, ha a legnagyobbaknak dolgozik. Lásd Patrik Hermant.

A konkrét bejegyzéstől elvonatkoztatva tehát általánosságában szemlélve a kommentezőnek lényegileg igaza van: nincs helyi oknyomozás, tényfeltárás.