Ez egy régebbi írás.
Ha két vadidegen ember találkozik, általában az időjárásról kezdenek beszélgetni, mert ahhoz mindenki hozzá tud szólni. És ezen a héten lehet is mit mondani róla, a vihar ugyanis szinte elvitte Dél-Szlovákia egy részét. A viharkárokon kívül a hét egyetlen valós híre egy szám volt, melyet az ellenzék, a kormányoldal és az istenadta nép egyaránt kíváncsian várt: 30,126. Erről szólt a hét.
Robert Fico legszociálisabb kormánya saját sikereként ünnepli a jó átváltási árfolyamot. Így van, ők már a jachton is megmondták, hogy ennyi lesz, így is lett. Az ellenzék - jelesül az SDKÚ - morcos. 29 is lehetett volna, mondta a volt kormánypárt euróügyi megmondóembere. Valami nekik is járna az ünneplésből, hisz a közös európai valuta bevezetése nem a nacionalistákkal - akik bíróságilag nem fasiszták - bratyizó legszociálisabb szociáldemokrata kormány érdeme, hanem a napjainkban egyre szürkébb és egyre témátlanabb Mikuláš Dzurinda nyolcéves kormányzásáé, főleg második reformkormányáé. Szóval járni éppen járna nekik is egy szelet dicsőség, csak nem jut, a Vezér az egészet kisajátította, még koalíciós partnereinek sem adott belőle. Az SDKÚ meg kapálózik, kapálózik, sajtóosztálya még a nyári melegekben sem pihen, ontja a sajtónyilatkozatokat, napszámba szervezi a sajtótájékoztatókat, de valahogy nem megy nekik. Csak azt tudják ugyanis mondogatni, hogy ez a Fico hazudik, lop, csal, nem tartja be az ígéreteit, ebek, illetve pártszponzorok harmincadjára juttatja az országot. Ezt a nem Fico-hívek úgyis tudják, mi több, akkor is így gondolnák, ha Dzurinda nem mondaná nekik. A Fico-hívek meg Dzurindának tuti nem fogják elhinni. Valaki szólhatna nekik, hogy váltsanak kommunikációs irányvonalat, ha nyerni akarnak. Igaz, a miniszterelnök e heti megnyilatkozása után úgy tetszik, háromszor kormányfőnek lenni nem túl trendi dolog. Csoda történt-e, vagy talán a hőség számlájára írható,nemtudni, de a sajtót hírhedten utáló kormányfő önként és mosolyogva ereszkedett le a sajtómunkások közé, s felvázolta a jövőt. Na nem az országét, azt már elmondta a dévényi vár tövében, hogy 2010-ben itt már nagyon jó lesz. Nem a haza jövője felett érzett aggódás tört elő e honfiúi kebelből a szőke riporternőt látva, hanem azt jelentette be, ő már biz' többet nem száll harcba a kormányfői székért, mert ebből elég négy év is. S szívünk mélyén megérthetjük a legnépszerűbb államférfit: ő itt a lelkét kiteszi, hogy nekünk jobb legyen, erre fel a gonosz fél országtól, a náluk is sokkal gonoszabb ellenzéktől, meg azoktól a rohadt újságíróktól egy jó szó nem sok, annyit sem kap érte. Ő inkább a párt útjait egyengetné. Az nekünk, szlovákiai magyaroknak talán jobb is lenne, a Smerben ugyanis vélhetően alulreprezentáltak vagyunk, így a pártelnök jótékony kezének hozadékát talán kevésbé éreznénk meg. Igaz, koalíciós partnerei azt is elképzelhetőnek tartják, hogy nem párt-, hanem köztársasági elnök legyen belőle, s ha jelenlegi preferenciáit nézzük, még akár az is lehet. A funkció betöltéséhez elengedhetetlen nemzeti gondolkodásmód nála nem hiányzik.
Mindenesetre ma délben előbb átad egy játszóteret - minden városban lesz ilyen, ahol a polgármester legalább egy kicsit kormánypárti -, délután pedig újra nemzeti húrokat penget, az nagyon megy neki: a szlovák irodalmi nyelv kodifikálása kapcsán mond beszédet. Mert ahhoz is ért. A HZDS már a sarokba van állítva, részben leszalámizva, népszerűsége a demográfiai mutatók függvénye, s pár ilyen jól szervezett happeninggel a nemzetiek szavazóiból is begyűjt néhányat. Még a végén az utódja egyedül alakít kormányt 2010-ben.
