Szép könyv. Nagy. Keménytáblás. Narancssárga.
Az egyik könyvheti szerzeményem. Német szerző munkája. Az írásról szól. Sajnos,
a magyar fordításra nem jellemző a germános precizitás.
Bár ma már bármit,
bármilyen formában ki lehet adni, egy irodalommal foglalkozó könyv esetében
nagyon kínos, ha a fordító nem tudja, hogy a névelő a cím rész-e. Így Franz
Kafka műve egyszer Per, máskor A per formában szerepel a könyvben. Ez utóbbi a
helyes. Efelett még akár szemet is hunyhatnánk, bár emlékszem, annak idején
hasonló esetben szigorú mesterem hatalmas felkiáltójelet vésett szemináriumi
dolgozataim margójára, pedig azokat rajta kívül más nem olvasta.
A fordító
szerint Robert Musil kisregényének címe Törless növendék. Ám a német eredetiben
a Die Verwirrungen des Zöglings Törless címet viselő művet Törless iskolaévei
címmel fordították magyarra. A könyv figyelmünkbe ajánlja Salinger: Fogó a
rozsban című regényét is. Ám ha Holden Caulfield kalandjai iránt érdeklődve a
könyvesboltban a Fogó a rozsban című könyvet kérnénk, valószínűleg rosszallóan
nézne ránk az eladó. A magyar olvasó ugyanis ezt Zabhegyező címmel veheti
kézbe.
S bármilyen nehéz is elhinni, Ernest Hemingway hősének, Francis
Macombernek nem rövid, boldog élete van, ahogy a fordító állítja, hanem rövid
boldogsága, még ha az angol eredetiben az is a címe, hogy The Short and Happy
Life of Francis Macomber. Ezek a műfordítók már csak ilyenek… Edward Albee Ki
fél Virginia Woolftól? című darabjára is nehéz lenne jegyet szerezni, ezt
ugyanis a magyar színházak Nem félünk a farkastól címmel játsszák, még ha angol
eredetiben valóban ez is a címe: Who's Afraid of Virginia Woolf?
Conrad
Ferdinand Meyerrel meggyűlt a bajom a világirodalom szigorlat során, ugyanis a
Pescara megkísértése című regényének kölcsönözhető példányait már kivették
szemfülesebb évfolyamtársaim – 150-en voltunk, s mindössze két kölcsönözhető
példány volt –, így én csak a megyei harmadik emeleti olvasótermében
fellelhető, helyben olvasható példányból ismerkedhettem meg a zsoldosvezér
életével, miközben folyamatosan a nyakamra jártak a hasonló cipőben járó
évfolyamtársaim, hogy mikor fejezem már be. Így egy-két oldalt olykor
átugrottam. Ám a jelen írás tárgyát képező könyv alapján nem tudtam volna
kiírni a könyvtári kérőlapot, a fordító szerint ugyanis Meyer regényének címe
Pescara megpróbáltatása. Ezzel a címmel 1904-ben adták ki utoljára.
Sajnos, a könyvnek csak műszaki szerkesztője
van, „rendes”, akinek az lenne a dolga, hogy az ilyen szarvashibákat kijavítsa,
nincs. A sors iróniája, hogy a kötet címe: Kreatív írás. Nos, valóban kreatív.
