(A szünet alatt sem tétlenkedtünk teljesen. A tetszhalál állapotából most pár, az elmúlt blogmentes negyedévben keletkezett írás közreadásával térünk vissza. Az alábbi január 10-én íródott.)
A mindennapjait a számítógép előtt töltő ember jól teszi, ha időnként felkeresi
a szemorvost. A minap így tettem én is. Szemorvosom gyermekkori legjobb barátom édesanyja – a fiúval
annak idején együtt szívtuk el az első cigarettánkat, s az ilyen barátságok
tartósak – édesanyja, így évente egyszer, amikor rászánom magam a vizsgálatra,
általában odatelefonálok, hogy „Marika néni, mennék…”. Ő erre a legtöbbször azt
mondja: – Gyere, Lacika” – noha már krisztusi korba léptem, de hát a szokás
hatalma…
Így történt most is. Panelkérdés, panelfelelet, ám ezúttal hozzátette: De
hozzál ám beutalót is! Nem csodálkoztam, hiszen tudtam, január elsejétől
szakorvoshoz csak a körzeti orvos beutalójával mehetünk, hála Ivan Valentovič
egészségügyi miniszternek. Így elügettem a város egyik pontján található körzeti
orvosomhoz. Ilyen keskeny folyosón ennyi embert összezsúfolódva utoljára a
sorozáson láttam. Hát persze, influenzaszezon van. A rendelő ajtaja előtt
biztosítási kártyájukat csápként nyújtogató vírushordozók sorfala. Csak a
második ajtónyitásra tudtam átverekedni magam rajta, hogy a nővérnek elmondjam,
nekem csak egy beutaló kellene. Így – Ivan Valentovič bölcs előrelátásának
köszönhetően – mintegy egy órát volt lehetőségem edzeni az immunrendszeremet kb.
30 köhögő, tüsszögő, orrát fújó náthalázas között, mire végül a következő
ajtónyitáskor megkaptam a beutalómat, s indulhattam a város másik pontján
található szemorvosi rendelőbe. Rutinellenőrzés, szerencsére minden rendben
volt. Ha szemorvosom valami rendellenességre bukkant volna, s újabb szakorvoshoz
irányít, mehetek vissza a prüszkölő, lázas tömegbe újabb beutalóért, mivel
specialisták nem küldözgethetik egymás között a pácienseket.
És én még
szerencsés vagyok, mert szüleim ötéves koromban úgy döntöttek, hogy faluról
városba költözünk. A körzeti orvos – szakorvos – körzeti orvos – szakorvos váltó
ugyanis a Komárom–Bátorkeszi útvonalon talán nem is abszolválható egy nap alatt.
Így akinek körzeti orvosa és szakorvosa között tetemes a távolság, az aztán
utazhat kedvére. Betegen.
Bravó, miniszter úr!
