Közeledik az év vége. Ilyenkor illene valami összefoglalófélét írni, de az sok munkával járna, és most nincs időm.
De abban megegyezhetünk, hogy politikai szempontból és a szlovákiai magyarság szempontjából nem tekinthetjük túl jó évnek. Megváltozott ugyanis a hatalom természete. Az alaptörvényként emlegetett Alkotmányra mindenki, még az elnök is magasról szarik. Lehet sztrádát építeni más telkén, mert az elnök is aláírta a koalíció törvényét. Kicsit ilyen volt az egész év. A hatalom mérhetetlen szeretete mozgatta a döntéshozókat, így történhetett, hogy a földalapi botrány után is együtt maradt a koalíció.
Az SNS-es oktatási miniszter felszámolta a nemzetiségi főosztályt.
Az SNS-es régiófejlesztési minisztérium nem ad pénzt a magyar területeknek.
Malina Hedvig ügye alakulásának szűk kronológiája nem fér be egy újságoldalra, csak kép nélkül.
Leégett a Szlovák Paradicsom egy része. Én még két héttel a tűzvész előtt ott jártam…
Majdnem bezárt a Pátria rádió.
Majdnem elvettek 3 percet az STV magyar adásától.
Erőszakos volt a rendőrség, sok állampolgárt fasztatott, saját balfaszságát pedig igyekezett eltusolni. Van azért kivétel is, a Zsolnai Kerületi Rendőr-főkapitányság jobban teljesít az új vezetés alatt, de ebből mi, magyarok nem sokat érzünk.
Az MKP-ban a helyzet a továbbra sem tudott konszolidálódni. Aznap épp csónakházat építettünk, felhívtam a kongresszusról tudósító kollégát, és a környezetemben mindenki hitetlenkedett.
Fico népszerűségi mutatói az egekbe szöktek. Nem értem az embereket. Hogy lehetnek ennyire buták. És ezeknek van választójoguk…
Meghalt Turczel Lajos.
November 10-én a változás szükségszerűségéről értekeztem. Szerencsére az megtörtént.
Azt hiszem, pozitívumot csak a 2007-es év magánéleti történéseiben volna érdemes keresni, mert a közéletben vajmi kevés vidám dolog történt.
