Az utóbbi időben megint sokat utaztam. Egyebek mellett megfordultam Trencsénben is. Utoljára az IDEE 2004 nemzetközi fegyverkiállítás idején jártam a Vág parti iparvárosban, akkoriban arról terjedelmes riportban számoltam be. Nemrégiben az éjszakai Trencsént volt alkalmam szemügyre venni. S megint csak rá kellett jönnöm, az autópálya egy jó dolog. Igaz, a fogyasztást alaposan megdobja, ha folyamatosan 150-nel nyomod, de hát valamiért valamit…
Amit megfigyeltem, hogy a KN, DS, NZ jelzésű autók valamivel bizonytalanabbul közlekednek a sztrádán, mint a sztráda melletti járásokból valók. Hiába, nem szokta a cigány a szántást… Nekünk, szerencsétlen kis dél-szlovákiai lúzereknek nincs sztrádánk, egy centi sem. Ezért van az, hogy ha valaki mondjuk Komáromból mondjuk Dunaszerdahelyre akar menni – sok ilyen van –, akkor hét településen kell átmennie, abból háromban majdnem az egész faluban negyven kilométeres sebességkorlátozás van érvényben, így ha az ember minden közlekedési szabályt betart(ana), akkor az 55 km-s út egy óránál is továbbtartana. Pozsonyba pedig munkanapokon reggel szinte lehetetlen bejutni, aki már próbálta, tudja, miért.
Kormányunk sokat regél az autópálya-építésről. Legújabban azzal borzolták a kedélyeket, amikor a sztrádaépítés kapcsán bedobták a PPP lehetőségét, csak azért, hogy hamarabb – irreális időn belül, a Fico-kormány regnálásának a végére – megépülhessenek bizonyos útszakaszok. Ám a dél-szlovákiai magyar le se szarja a sztrádaépítést, a sztrádák ugyanis nem neki épülnek.
Az autópályák mind-mind szlovákok lakta vidékeken készülnek. Magyarnak nem épít sztrádát semelyik kormány sem. Sem Ficóé, sem Dzurindáé. Dzurinda valamelyest vissza is fogta a sztrádaépítéseket második regnálása alatt, egyrészt, mert kellett a pénz a reformokra, másrészt, hogy a nagyobb szelvények a hivatali idejük végére készüljenek el (de sajnos, ez sem segített neki). Északon hegyeket hordanak el, iszonyatos völgyhidakat emelnek, európai raritásszámba menő alagutakat fúrnak, csak hogy legyen nekik sztráda.
A szlovákiai magyaroknak meg az MKP nyolcéves kormányzása nem hozott egyetlen kilométerszelvényt sem. A tavaszi kongresszuson megbukott Bugár Béla kedvelt érveléstechnikája volt, hogy nem lehet mindenért a pártot hibáztatni. Mert ha kevesebb gyerek születik, akkor mit tegyenek, menjen az elnökség, és csináljanak ők? Vagy ha nem íratják a szülők magyar iskolába a gyerekeiket, akkor mit tehet ő, az övé magyarba jár… De az infrastruktúra, az nem ez a kategória.
Pedig a sztráda marhajó dolog.
