Kell-e erőltetni azt, ami nem megy? Ami nem megy, azt nem kell erőltetni – hallhatjuk szakításokkor, hülyegyerekek iskolában történő tréfás megintésekor, kerékcserét végrehajtani nem tudó hölgyektől, az Excellel nem boldoguló kollégáktól ezt az oltári nagy közhelyet. E sorok írója most annak kapcsán kérdezi ezt, hogy kell-e a néppel etetni a Koszovó-témát.
A válasz: nem, mert a nép le se bassza Koszovót. Furcsa állat vagyunk mi, újságírók. Sokszor nyomatunk olyan témákat – meggyőződésből, természetesen – amelyek közérdeklődésre nem, vagy alig tartanak/tarthatnak számot. A tájékozatlanságnak azért vannak (túl)súlyos esetei is. Pl. amikor a nyitranováki Katonai Javító Vállalat egyik lőszer-megsemmisítő raktára úgy felrobbant, hogy még a szomszéd városokban is kimentek az ablakok, és tönkrevágta a péntekemet is, este találkoztam Andrással, aki jogász, és az államigazgatásban dolgozik, mondom neki, hogy emiatt a rohadt robbanás miatt újra kellett csinálnom az újságot, mire ő bociszemekkel rám nézett, és azt kérdezte: Milyen robbanás?
A minap mondom T.-nek, hogy milyen jó, hogy Csáky Pál az MKP kongresszusa előtt előjött ezzel a Világi-témával, így legalább van miről írni, és az MKP-s tudósítások nem unalmas állóvizek arról, hogy a küldöttek egyhangúlag meg fogják választani Bugattit, mire ő rám nézett, és azt kérdezte: Milyen Világi?
Egy alkalommal a tavalyi választások körül a vasárnapi családi asztalnál megpendítettem, milyen veszélyeket hozna, ha a szélsőséges nézeteiről ismert Szlovák Nemzeti Párt kormányra kerülne. Mire édesanyám megkérdezte: Kisfiam, mennyi levest szedhetek?
Az új parlament első ülésszaka után mondom Sándornak, aki fiatal mérnök, hogy: Őrület bazmeg, egész héten mi ment a parlamentben… Mire ő: Mé’, mi?
Vélelmezhetjük, hogy az újságot (még) olvasókat valamelyest érdekli a közélet/politika. Vezető helyen vannak az egészségügyi és a szociálpolitikai témák, mert ugye orvoshoz – ha még oly ritkán is, de – mindenki jár, a nyugdíja is mindenkinek fontos. Aztán ott az oktatáspolitika, mert gyereke is sokaknak van. A rendőrségi/bírósági tudósítás is hálás, mert ha egy zsiványt komolyan elítélnek, akkor a nép elégedett, ellenkezőleg: ha felmentenek, akkor fölháborodik. És akkor meg lehet írni, hogy a kurva bírónak tavaly még csak Octaviája volt, most meg BMW-je van. Aztán vannak az úgynevezett botrányok. Az ilyesmi általában címlap, de rövid idő alatt kell kihozni belőle a maximumot. Viszont a vegytiszta politikum nem sok embert érdekel. A külpolitika pedig abszolút szopóágon van. Ez érthető. Amikor a fehéroroszok baszakodtak a kőolajjal, és a világpolitika attól volt hangos, hogy merre-hogyan lehetne építeni új vezetékeket, az a népet nemigen érdekelte, ugyanis fogalmuk sincs, hol van Azerbajdzsán például. Pincen, Rimakokaván, Kiskaposon, Marcelházán, Jókán, Királyfiakarcsán vagy Ipolyvisken (és még tetszőlegesen írhatnék ide párszáz települést) sokkal nagyobb gond, hogy holnap lesz-e munkájuk, és miből fizetik be (vagy ahogy a regionális köznyelvet beszélők mondják: mibű fizetik föl) a számláikat, mint az, hogy merre fejlődik Türkmenisztán a türkménbasi halála után. Persze, a nagyoknak attól még foglalkozni kell ilyesmivel, de a végfelhasználó, aki X összeget tesz le a trafikos tányérkájába egy napi/hetilapért, jogosan szarja le ezt. Ahogy Rober Fico miniszterelnök kubai csetlése-botlása körül is írtunk erről. Igaz, hogy Kubában alacsony a csecsemőhalandóság, de attól még bekasztlizzák azt, aki azt mondja, hogy Castro phallosz.
Egyszer egy külügyi államtitkárral beszélgettem. Azt kérdezte tőlem, hogyan szerepelhetne többet a lapban. Sehogy, mert te Közép-Ázsiáért és a fejlődő országoknak nyújtandó segélyért meg az EBESZ-ért vagy felelős, ez pedig a kutyát nem érdekli – mondtam neki. Namost itt van ez a Koszovó-dolog. Röhej, hogy a kis Szlovákia parlamentjében azon faszkódnak, hogy mi legyen Koszovóval. Már hogy önállósodjon-e e szerbiai tartomány, vagy ne önállósodjon. Ha igen, mennyire?
Az MKP, az SNS, az SDKÚ, és a legerősebb kormánypárt is készített egy tervezetet. Aztán jól megvitatták. Komolyan mondom, öröm volt nézni. Utoljára talán az egészségügyi és szociális reform elfogadásakor volt ilyen parázs vita a Tisztelt Házban. A fasisztázástól az anyázásig terjedő spektrumon sok minden elhangzott. Végül a szlovákok megegyeztek, és azt fogadták el, hogy a térség stabilitásához nem járulna hozzá a független Koszovó. Hát így döntöttek a drágák. Gondolom, a koszovóiak most nagyon boldogok. Az a része feltétlenül, amelyik tudja, hol van Szlovákia.
Viszont a fogyó szerbek és a szapora albánok miatt problematikus tartomány státuszát nem Pozsony fogja eldönteni.
Akik eddig jutottak e meglehetősen unalmas poszt olvasásában, azoknak elmondom, hogy egy közvélemény-kutató cég a Sme című pozsonyi liberális napilap megrendelésére végzett egy reprezentatív közvélemény-kutatást. Eszerint Szlovákia lakossága így vélekedik a kérdésről:
Önállósodjon 30%
Ne önállósodjon 22%
Nekem mindegy/Nem tudom 48%
Hát erről ennyit. Végezetül pedig, akinek kedve tartja, megnézhet egy videót arról, hogy vajon a parlamenti képviselők tudják-e, hol van Koszovó.
