Iszonyatos hírínség van a szlovákiai lapokban. Az elmúlt durván egy hétben semmi de semmi nagy dologgal nem jöttek elő az újságok. Mindenki ennek a szerencsétlen balfasz Ficónak a külföldi útjaival van elfoglalva. Csakhogy ezzel egy gond van: az olvasót ez a legkevésbé sem érdekli. A Pravda, a Sme, a Hospodárske meg az Új Szó is hosszasan, nem egy alkalommal címlapon tárgyalta a miniszterelnöknek a kubai nagykövetség fogadásán való részvételét.
Namost, ezzel egy baj van, az, hogy ez 0,2 százalék (ezrelék?) értelmiségit leszámítva senkit nem izgat. Ahogy az egyik kollégám mondta, az olvasók negyedét tán érdekli a politika, s a politika iránt érdeklődők esetleg negyedét a kubai cucc. Az átlagolvasó legfeljebb arra kíváncsi, lehet-e olcsón first moment utat bookolni Kubába. Ez van.
Az emberi jogok, mint olyan, nem egy érdekes téma, amíg nem az olvasóéi sérülnek. De Kuba messze van. Kit érdekel, hogy egy ellenzékit rohamkéssel szúrtak tökön, nem kezelték, és ettől kézilabda méretűre duzzadt a heréje? (Nem röhögni, egy szomorú, hosszú, megtörtént esetet foglaltam össze egy mondatban.) Bezzeg, ha a somorjai rendőrségen szúrtak volna bárki is tökön, akár csak egy fogvájóval! Na, az már hír lenne. Iszonyú hírínség van már egy hete...
A bulvár persze teljesít valahogy. De mostanság nekik sincsenek akkora témáik, mint mikor Robert Ficót – még pártelnökként és ellenzéki vezérként – lekapták a csajával csókolózni a bécsi repülőtéren.
A Plus jeden deň című új bulvár, mely alaposan megtoszta az addig abszulút market leader Nový čas olvasótáborát – tehát ez azt jelenti, hogy e hazában volt 30 ezer ember, akinek a čas még nem volt elég bulvár, szomorú –, jött elő egy olyan témával, hogy "A miniszter embere börtönviselt".
Hű, ez érdekes, gondolja az átlagparaszt. Aztán kiderült, hogy annyi az egész, hogy az új egészségügyi miniszter egy szarfaszú beosztottját, még csak nem is osztályvezetőjét, a szocializmusban gazdasági bűncselekmények miatt 8 évre ítélték, ebből négyet leült. 1980-ban.
Ez nem hír. Egy projektkoordinátor az egy lófasz, egy semmi. De ők legalább megpróbálták.
Mindezzel csak azt akarom jelezni, hogy a médiapiarcon jelenleg egyik orgánum se töri össze magát, hogy valami naggyon eredeti, naggyon komoly saját témát vessen fel. Addig marad a kubai faszakodás, meg a hírínség.
Ennek persze több oka is van, melyekre mindenképp érdemes visszatérni. De nem most.
