A tegnapi bejegyzést átdolgoztam kicsit rendezebb formába...
Talán kevés kellemetlenebb dolog van annál, mint amikor karácsony előtt az ember elveszti az állását. Olyankor hiába az adventi koszorú, a Csendes éj, a lencseleves meg a hal, a feldíszített fenyőfa, az ember nem lesz vidámabb. E héten vasárnap legalább nyolc lógó orrú pasas fog ülni a karácsonyi asztalnál.
Igen, a nyolc leváltott kerületi rendőrfőkapitány. Közülük egy, a trencséni Miroslav Hepner, akinél a garamszécsi gyilkosság miatt egyébként is rezgett a léc, saját kérésére leszerel, a többieknek más, vezető posztot kínált fel a tárca vendéglátósból lett ambiciózus vezetője. A lecserélt főkapitányok a Korrupcióellenes Hivatalnál vagy a határőrségnél kaphatnak posztokat.
Kaliňák amit lehet, már elcseszett a rendőrséggel kapcsolatban, és most tovább folytatja ámokfutását. Bársonyszéke elfoglalásakor, miután – hát persze hogy nem koalíciós partnerei nyomására – kirúgta az ország talán legnépszerűbb rendőrét, Jaroslav Spišiakot, bejelentette, hogy a testületben regionális szinten is személycserék várhatók. Bedobta a követ a pocsolyába, a kedélyek felbolydultak, de nem történt semmi. Nem lehet úgy egy kerületi főkapitányságot irányítani, hogy közben a vezetőnek rezeg a széke. Ugyanezt a baklövést a rendőrség belső vizsgálati osztályával kapcsolatban is elkövette: a rendőrök által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló ügyosztály vezetőjét lecserélte, de még hónapokig a helyén hagyta, hogy valamiféle ügyvezetőként vezesse a részleget, míg ki nem jelölik utódát. El tudják önök képzelni, egy ilyen rendőr mekkora lelkesedéssel fog nekilátni kivizsgálni valaki olyannak a disznóságát, akinek később – lehet, hogy már holnap? – a beosztottja lehet?
A lehet, hogy jó szándékú, de alkalmatlan belügyér nyakán a cseppet sem kellemes koalíciós partnerei szorongatják a hurkot, akik őrjöngve követelik a véleményük szerint nekik járó posztokat a titkosszolgálatnál, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetésében, és az elméletileg politikamentes rendőrségnél is, ezzel pedig az 1989 előtti állapot felé taszigálnák ezt a szerencsétlen országot, amikor a rendőrség egyáltalán nem volt politikamentes. A miniszter persze tiltakozik. „Nem hiszem, hogy a rendőrség vezetése megengedné, hogy politikai jelöltek beiktatásával rontsa a testület jó hírnevét” – jelentette ki a miniszter. Nos, lehet, hogy az egyenruhások valóban nem engednék, de a vezetőket a miniszter nevezi ki. Hogy legyenek ezek után motiváltak az egyenruhások, ha azt látják, hogy csupán jelentéktelen, bármikor beáldozható parasztok a nagypolitika nem ritkán gusztustalan sakkjátszmájában?
