Nem lehetetlen, hogy vannak, akik a gumiszerviz előtt várakozva olvassák ezeket a sorokat. A hirtelen jött havazás meglepte azokat, akik úgy gondolták, várhatnak még az abroncsok cseréjével egy-két hetet. Most miattuk állok én is ebben a rohadt hosszú sorban.
Bár az igazi vízválasztót nem az első hó, hanem az első jegesedés jelenti. Megint eljött az év azon szakasza, mikor a fővárosból hazafelé vezető utat másfél-kétszerannyi ideig tart megtenni, és a kanyarokat sem lehet fékezés nélkül bevenni. Aki kocsival jár, magára vessen. A főváros nincs felkészülve a túlnépesedés folytán fellépő „túlautósódásra”, nem is beszélve a Pozsony környéki falvak határában épülő új lakónegyedekről, melyek lakói nemcsak a dugókat növelik, hanem a falvak etnikai térképét is sajnálatosan átrajzolják, de ez most nem tárgya ennek az írásnak. Nemrégiben Kelet-Szlovákiában jártam, s azt tapasztaltam, a bizonyos útszakaszok még szárazon is katasztrofális állapotban vannak. Mint tudjuk, a tőke a sztrádák mellé hajlamos települni. Ha a tőke meglát egy agyonfoltozott közép-szlovákiai útszakaszt, akkor röhögve távozik.
De hát jobban is tesszük, ha lassabban közlekedünk mostanság, az utak mentén ugyanis már megjelentek az első óriásplakátok, melyeken a reménybeli polgármesterek csábítanak. A fővárost a Smerben kegyvesztett Monika Flašíková-Beňová agyonretusált (vagy szalagavatói?) képei övezik, nyilván akad a családban, aki ellátja őt kampánytanácsokkal... Dunaszerdahelyen is láttam már az egyik körforgalom mentén egy szimpatikus plakátot, mely kifejezésre juttatja, hogy alkotójának elege van a kátyúkból. Szívesen támogatnám őt, mert nekem is, de sajnos, nekem abban a városban kell szavaznom, ahol talán a legtöbb MKP-s jelölt van, ők viszont nem ígérnek kátyútalanítást (egyelőre semmit nem ígérnek, a városban még nincsenek óriásplakátok). Pedig az Komáromra is ráférne, útkarbantartási és politikai értelemben egyaránt. A városban három MKP-s jelölt is indul, persze hivatalosan csak egy, a másik kettő, aki ugyanebből a versenyistállóból érkezik, felfüggesztette párttagságát a kampány idejére. Egyrészt örülhetünk ennek a fene nagy nyüzsgésnek, hogy akár hét politikai programot reprezentáló jelölt közül is választhatunk, s ebből hat magyar; de az durva tréfa lesz a sors részéről, ha a nevető hetedik fog nyerni. S a kialakult helyzetben ez nem lehetetlen. Persze nem biztos, hogy ez feltétlen szívást jelentene a városnak, mert attól, hogy valaki szlovák, még nem biztos, hogy balfék; másrészt azokat, akik a – magyar oldalon, és azon belül az MKP helyi szervezetében kialakult – helyzetért felelősek, úgysem fogja senki felelősségre vonni, a pártból kampánycélokból ki-belépegetést eltűrő pártvezetés már jó ideje tétlenül nézi, mi folyik az alapszervezetben.
De ne untassuk egy ilyen lokális, bár kisebbségi egypártrendszerünket minden veretes politológiai tanulmánynál jobban reprezentáló problémával a városon kívüli olvasókat, mikor drágul a burgonya, a boltokban meg már a karácsonyra készülődnek. Emiatt egy cég – nyilván nem önzetlenül – mélyfúrást végzett a magyar gyermekek lelkivilágába. A piackutatásból kiderült, a legtöbb magyar lurkó egy autóversenypályára gerjed, a fésülhető-sminkelhető baba a negyedik helyre szorult. A felmérésbe bevont 11 ország szülői közül a magyarok fordítják a legalacsonyabb összeget gyermekük karácsonyi ajándékára, mindössze 58 eurónyit. A legjobban az angol csemeték járnak, rájuk átlagosan 242 eurót költenek őseik. Ez kábé 8800 korona. Még jó, hogy Szlovákia nem szerepelt az európai 11-ben.
