Bár sebes léptű, kastélyokat nem kedvelő, gyermekét reggel becsületesen – saját autójával – iskolába hordó kormányfőnk mindent elkövet, hogy benne legyen a tévében – még a közszolgálati tévéhíradó főszerkesztőjét sem rest felhívni, hogy elmondja neki, mi is a közszolgálatiság lényege –, mégsem ő az új kormány legnagyobb médiaszereplője.
Úgy látszik, a sajtó Szlovákiában – helyesen – felismerte a kimagasló politikusokat. Azokat, akik nem holmi marketingminiszterek, akik munkaidőben járnak vért adni, de csak akkor, ha van ott újságíró is; akik nem szaladnak el mulyán a sajtó elől, ha pártbéli főnökük nem mondta meg nekik előre, mit kell nyilatkozni; azokat, akikről valóban érdemes írni, mert nekik igazán van mondanivalójuk. Ilyen például Štefan Harabin igazságügyi miniszter.
Harabin bölcs politikus, tisztában van saját személyiségének súlyával, így annak árával is. Tudna erről mesélni a Pravda, amelytől három karikatúra, egy hír és három glossza miatt hárommilliót perelt ki (plusz a perköltség), a legolvasottabb szlovák hetilap, a Plus 7 dní, mely már egy Mečiar fiával kapcsolatos cikk miatt egymillióval hizlalta az akkor még csak legfelsőbb bírósági elnök bankszámláját; s egy tavalyi cikkért ugyancsak beperelte a lapot – ki gondolná –, egy millára.
De Bugár Bélának is van ilyen irányú tapasztalata, pedig ő nem is újság. Tőle másfél milliót szeretett volna e legférfiasabb arcszőrzetet birtokló kormánytag, mert Bugár interjúkötetében azt találta mondani róla, hogy személye gátja a bíróság erkölcsi megújulásának. Aztán peren kívül megegyeztek. Pedig Bugárt is, meg az összes firkászt jól meg kellett volna büntetni, hogy ne beszéljenek össze-vissza badarságokat erről a nagy államférfiról, aki – gondolom, Bugár Béla bele fogja foglalni bocsánatkérésébe – nem gátja a bírói rend erkölcsi megújulásának.
Hisz ő – mint egy tévévitában többször is hangsúlyozta – nem politikus, hanem bíró. Büntetőbíró. Ideje volt már, hogy a sok kókler politikus közé végre bekeveredjen egy hiteles ember is. Mindezt csak azért vetettük papírra, hogy az igazságügy iránt mérsékelten érdeklődő olvasóink számára vázoljuk a miniszter emberi nagyságát és szakmai kvalitásait, melyekhez nem férhet kétség. Nem tudom, önöknek feltűnt-e, hogy Harabin majdnem minden nap benn volt a tévében, vagy legalább valamelyik újságban. Múlt vasárnap a meleg bírók jogait védte az esetleges manipulációktól.
Aztán mindjárt a hét elején nyilvános vitát kezdeményezett a Speciális Bíróságról. Az Igazságszolgáltatási Tanács – természetesen egy abszolút független szervezetről van szó – ki is mondta, hogy nincs szükség erre a csökevényre jogrendünknek, megerősítve a miniszter urat döntésének helyességében. (Persze, akinek esze van, rögtön tudta, hogy neki van igaza.) Legalábbis a sajtó így tájékoztatott a nevezett testület üléséről. Ezzel szemben miniszterünk megszólalt: elmondta, hogy durva félrevezetés a sajtó részéről azt állítani, hogy a minisztérium alkalmazottai „segítségével” döntött a tanács úgy, ahogy döntött.
Remélem, nem habozik beperelni a sok félretájékoztató sajtóorgánumot, mindegyiket legalább egy, de jobb, ha másfél millió koronára. Egyben megkezdte a régóta rothadó bírói osztály rendbetételét. Visszahívott pár izgága, alkalmatlan járási és kerületi bírósági elnököt. A tárcavezető ellenségei persze mindjárt meggyanúsították őt, hogy azokat távolította el, akik kényelmetlenek voltak számára, vagy akikkel a múltban összerúgta a port. Ez szemenszedett hazugság, nyilvánvaló, hogy a miniszter úr szakmai szempontok alapján döntött, és nem azért távolította el az egyik járási főbírót, mert az bántotta a barátját, akit hivatali jogkörrel való visszaéléssel gyanúsítottak, holott ő fel szerette volna emelni magához a Legfelsőbb Bíróságra a nyilván feddhetetlen bírót.
Ezen kívül azt is megtudhattuk a héten, hogy miként Ján Packa országos rendőr-főkapitány véletlenszerűen éjszaka riogatja a helyi rendőrőrsök békésen pasziánszozó ügyeleteseit, Harabin is megkezdi a bíróságok véletlenszerű látogatását. Rimaszombatban kezdte. Gondolom, az alkalmazottak összeszarták magukat, mivel élő igazságügyi miniszter még nem járt ott. A tárcavezető – látva a frenetikus hatást – szóvivője útján megüzente: tovább folytatja majd az ellenőrzéseket.
Csak így tovább, miniszter úr! Izgatottan várom a jövő hetet, hogy hazánk számára áldásos rendrakó munkájáról – melyet, remélem, sikerrel prezentált tegnap Luxemburgban – további érdekfeszítő tudósításokat olvashassak.
