Szerencsére lényegesen a választhatóság határa alatt mozgó pártjának megint sikerült előkelő helyet biztosítani a hazai elektronikus és nyomtatott sajtóban.
A hivatásrendi berendezkedést, keresztény és nemzeti szocialista(!) alapokon álló fehér Szlovákiát emlegető hírhedt rádióbeszéde óta – azaz e jegyzet nyomdába kerüléséig bő három nap alatt – neve tizenötször jelent meg mértékadó lapokban, és három televízió híradójában (ami négyből nem is olyan rossz teljesítmény).
Az pedig különösen kellemetlen, már-már kínos, hogy hagymázas nézeteit a közszolgálati főadó műsorában fejthette ki.
Az őt befogadó Szlovák Néppárt is felkapott lett, szombat óta kilencszer említették a híradásokban. Kétes dicsőség, de előtte valószínűleg negyedév alatt sem írták le ennyiszer a párt nevét. (Ez egyébként helyénvaló. Ha nem tettek semmi érdemlegeset, minek írni róluk?) A dicstelen múltjából megélni próbálkozó politikai erő a pénzügyminisztériumhoz benyújtott ideiglenes számadása szerint csekély összeget fordított kampányra, így a Kotleba-féle (ingyenes) médiaturbózás bizonyára jól jött nekik.
2006-ban nehezen érthető, kihez szól a besztercebányai tanárember. Kik azok, akik korporatív berendezkedésű államot szeretnének? Kik azok, akik fehér Szlovákiáért kiáltanak? Kik akarnak ma nemzeti szocializmust? Kik azok, akiktől még a nemkülönben szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt is elhatárolódik? Kik a „ľudákok” ma? És tényleg mind ilyen hülyék?
E sorok írója nem alkotmányjogász, de intenzíven foglalkoztatja egy kérdés. Adott egy fószer, aki alkotmányellenes nézeteket terjeszt, és emiatt betiltják a pártját. Dobpergés, fanfárok, a demokrácia diadalt aratott. Aztán ez az ember (formálisan legalábbis) beáll egy másik párt zászlaja alá. Ott is ugyanazokat (a marhaságokat) mondja, mint a már betiltott mozgalomban. Ha azt betiltották, nem kellene ezt a másikat is?
Sovány vigasz, hogy a rendőrség már vizsgálatba kezdett a nemzeti vezérke beszédének ügyében. Valószínűleg az egész társadalomra nézvést hasznosabb lett volna, ha a barna ködbe burkolt lózungok el sem hangoz(hat)tak volna.
Azt pedig már végképp föl nem foghatom, mit keres ez az ember a katedrán.
